Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Dombóvári Judit: Honfoglalás kori fémtárgyak restaurálása
HONFOGLALÁS KORI FÉMTÁRGYAK RESTAURÁLÁSA Dombóvári Judit Összefoglalás: A múzeum raktárában lévő fémanyagoknál gyakran megfigyelhető, hogy az esetek többségében nem tisztították meg teljesen. Korróziótermékekkel együtt konzerválták, vastag viaszréteg átitatással, a restaurátor elődök akkori tudásának szintjén. Ennek köszönhető mégis az, hogy ezek a történetileg és technikai szempontból értékes tárgyak a mai napig is megmaradtak. A legfrissebb szakmai eredmények és anyagok segítségével számos új információ kerülhetett napvilágra újra- restaurálásuk során. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1996. március 16. és 1997. februárja között látható, „Őseinket felhozád” - A Honfoglaló Magyarság című kiállítás anyagát több részből válogatták össze. Külföldről, Szlovákiából és Lengyelországból is kaptunk kölcsön tárgyakat. Állapotuk különböző volt, többségük az idő folyamán erősen megrongálódott. A külföldi intézmények nem járultak hozzá, hogy az általuk kölcsönadott tárgyakat restauráljuk, de a hazai anyagot igyekeztünk legjobb tudásunk szerint rendbe hozni. A korábbi időszakokban a múzeumokba került ásatási leleteket, az akkor ismert módszerekkel és anyagokkal igyekeztek megőrizni. Főleg fémtárgyaknál figyelhető meg, hogy az esetek többségében nem végeztek rajtuk teljes tisztítást, gyakran a korróziótermékekkel, esetleg földdel együtt konzerválták, vastag viaszréteg átitatással. így előfordult, hogy a raktárban lévő, már korábban tudományosan is feldolgozott tárgyak újrarestau- rálásakor eddig fel nem fedezett díszítések kerültek elő. Gyakran fordult elő az is, hogy az esetleges nem megfelelő raktári körülmények között lévő tárgyak tovább romlottak. A kiállítás anyagát restauráló kollégák közül mindenkinek volt egy-két olyan darabja, amely figyelmet érdemelt. Ilyen volt az általam restaurált kard is, amit 1965—67 között Szob-Kiserdő területén, egy sír mellékleteként találtak, továbbá egy tausírozott kengyelpár, aminek pontos lelőhelye ismeretlen. Restaurálás előtti állapotát vizsgálva látni lehetett, hogy annak idején nem végeztek rajtuk teljes tisztítást, feltehetően csak a földes szennyeződések nagy részét távolították el a felületről. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a markolatgomb és a keresztvas egy részén megmaradt a nemesfém berakásos díszítés, ami a jelenlegi tisztítás során került elő, mert a vastag korrózióréteg miatt korábban nem volt látható. (1. kép) A pengén aktív barnás-vörös korrózió nyomait figyelhettük meg. A markolatgombról készült röntgenfelvétel (2. kép) nem csak a készítéstechnikai szempontból érdekes belső szerkezetre hívta fel a figyelmet, hanem a tausírozás nyomaira is. A markolatgomb két részből áll, egy három dudoros felső és egy egyenes, henger alakú alsó részből. A két részt, két oldalról egy vaspálcával fogatták össze, amely a gomb ívét követve hajlított. A kard restaurálásának menete A pengén lévő korrózióréteget RO-55 foszforsavas készítménnyel sikerült eltávolítani1, közben passzíváivá a vas felületét. A markolatgombra és a keresztvasra rácementálódott korróziót fogtechnikai csiszolóval, különböző finomságú csiszolókövekkel, rétegenként lehetett eltávolítani. A nemesfém berakásos díszítés lassan láthatóvá vált, ekkor az eddigieknél is kíméletesebb módon, ultrahangos fogkő-eltávolítóval történt a tisztítás. Vékony ezüst és aranyozott 39
