Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Gaál Péter: A Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója során előkerült díszítőfestések

későbbi díszítőfestés előkerülése. Ezek a területek: az északi oldalon lévő felülvilágítós, boltozattal lefedett nagyterem, az épület keleti szárnyának középső, mintegy 54 m hosszú szakasza és a kupola két oldalán elhelyezkedő ún. „kandallós-termek”.

II. emeleti helyiségek

1. Az 1995-ben felgyorsuló rekonstrukció fő célja a II. emeleti kiállító-helyiségek teljes felújításán és korszerűsítésén kívül az eredeti állapot lehetőség szerinti visszaállítása is volt. Az épület műemléki helyreállításának eddigi legsikerültebb eleme, az északi oldalon levő két felülvilágítós, boltozatos nagy terem rekonstrukciója. A termet az 1926-27-ben Dr. Lechner Jenő által tervezett felújítás során erősen átalakították. (7. kép, I. terem) A tetőtéri beépítéshez térben hozzákapcsolva, a helyiség kereszttengelyére szimmetrikusan elhelyezkedő faballuszteres galériát építettek, az eredeti falazott párkány levésésével, rabiéból kialakított faltagozatokkal. Az így átalakított teremben napjainkra alul kiállítás, fölül gyűjteményraktár működött, sikeresen zavarva egymás szerepkörét.

7. A II. emeleti I. terein dr. Lechner Jenő általi átalakítása

Pollack Mihály által képtárnak tervezett terem eredeti építészeti kiképzését, díszítő- festését Weinwurm Antal 1888-ban készített fényképfelvétele (8. kép, I. terem) egyértelműen bizonyította1"’. Az archív felvétel bizonyító erejét felhasználva kértem engedélyt az Országos Műemlékvédelmi Hivataltól az átalakítás elbontására, az eredeti állapot visszaállítására.

Az OMVH által kiadott hozzájárulás után végezte el Rády Ferenc azt a kutatást, amely az 1926-27-ben levésett párkány és mennyezeti hevedertagok helyzetét illetve a mennyezeti díszítőfestés visszaállításának lehetőségét kívánta tisztázni. A feltárás egyértelművé tette a levésett párkány magasságát, a mennyezeti hevederek eredeti szélességét és azt a sajnálatos tényt, hogy a mennyezetre felhordott erősen cementes vakolat szétroncsolta a díszítőfestést és csak nyomokban engedte láttatni a festés vonalas keretezését. Az 1888-as felvételen látható lábazati festés pontos motívumrendszere szintén értékelhetetlen volt.

19