Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ormos József: Egy ambrotípia restaurálása
enyvvel a karton paszpartuhoz volt ragasztva. A szétválasztás során a barna maszk elkerülhetetlenül további sérüléseket szenvedett. A karton paszpartu vastagon poros, piszkos volt, arany temperával festett részei a mechanikai károsító hatások következtében több helyen megkoptak. Az üveg paszpartu belső oldalát fekete lakkréteg borította, amit még egy szürke kálci- umkarbonát tartalmú réteggel vontak be, feltehetően mechanikai védelem gyanánt. A szendvicsszerkezetet összefogó papírszalagok szakadása miatt a rétegek egymáshoz képest el3. Az ambrotípia állapota a szétbontás után 4 Az alak körvonalát kővető sötétbarna lakk mozdultak, és ezen mechanikai koptató hatások a rétegeken jelentős kopásokat, hiányokat okoztak. Az üveg mindkét oldalon erősen szennyezett volt. Az ambrotípia rétegoldalával a szemlélő felé helyezkedik el a paszpartuban, a kép fekete részleteit az alak körvonalát követő, az üvegoldalra festett sötétbarna lakk biztosítja, amely a vizsgálatok alapján kolofóniumba kevert barna pigment volt. A fehér hátlappapír főleg a sarkoknál savas, töredezett volt (pH: 4,8), amit feltehetően a kolofóniummal történő érintkezése okozott (a kolofónium a természetes gyanták közül a legsavasabb (1). (3, 4, 5. kép) A restaurálás menete A munkát az ambrotípia restaurálásával kezdtem. Porecsettel eltávolítottam az üvegoldalon található mechanikus szennyeződéseket. Ezután pumpás porecsettel, a felületet alig érintve por5. A lepergett lakk eltávolítása utáni állapot 147
