Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Mátéfy Györk: II. Rákóczi Ferenc festett útikárpitjának restaurálása
II. RÁKÓCZI FERENC FESTETT ÚTIKÁRPITJÁNAK RESTAURÁLÁSA Mátéfy Györk Összefoglalás: Eredetileg II. Rákóczi Ferenc zborói kastélyának falán függött hat társával a vászonra festett, utazások alkalmával használt kárpit. Konzerválásának legfontosabb problémáját a vízben oldódó festékek kötőanyaga miatt a tisztítás jelentette. A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztálya textilgyűjteményébe tartozik a II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) zborói vadászkastélyából származó, a „gobelinszövés” technikáját utánzó, vászonra festett, „színeiben erős olasz hatás alatt álló útikárpit” (leltári száma: 1989. 16.). Eredetileg hat társával együtt függött Rákóczi fejedelem zborói kastélyának falán. Az eredeti, nyugat-európai műhelyekben szőtt falikárpitok olyan nagyértékűek voltak, hogy azokat még fejedelmi személyek számára is veszélyes volt az utazási nehézségeknek kitenni. Ezért, e célra textil alapra, ún. útikárpitokat festettek. Ezek azonban pusztán gyenge utánzatai voltak az eredeti luxuscikkeknek, de alkalmas dekorációs tárgyakként szolgáltak, hogy utazáskor, táborozáskor, sátorozáskor „fejedelmi fényűző palotává” varázsolják - többek között - II. Rákóczi Ferenc útközbeni pihenő- vagy szálláshelyeit. Az útikárpit kifejezés - mint műtárgy - már 1512-ben szerepelt a gróf Thurzó György kincstáráról felvett jegyzékben. (Az útikárpit olyan, napjainkban ritkán előforduló faldíszítő textília, melyet az írott feljegyzések alapján festőink, akik a freskó- és táblakép festésen belül, mint a kolozsvári képírók is, céhekbe tömörülve, „címer, zászló és kárpit-írással” is készítettek.) A Magyar Nemzeti Múzeum útikárpitja - Voit Pál művészettörténész közlése szerint - „II. Rákóczi Ferenc útikárpitja, kiváló érdekességű, kultúrtörténeti ereklye”, melyet „Olgyay Viktor festőművész, aki 30 évvel előbb még valamennyit Zboróban ‘in situ’ látta” - vásárolt meg Bécsben, 1900-ban. A többi, általa még látott darabnak egy műkereskedőnél Bécsben nyoma veszett. Tudomásom szerint az 1990-es években Budapesten még egy másik festett útikárpit is volt magántulajdonban, melynek alapszövete a Nemzeti Múzeum darabjánál sokkal finomabb. Az útikárpit technikai adatai: Mérete: Fonalak anyaga: Fonalak sodrata: Alapszövés: Szövet sűrűsége: 456x329 cm láncfonal: len vetülékfonal: len láncfonal: Z vetülékfonal Z4S ripsz, láncfelületű láncfonal: '66/10 cm vetülékfonal: 44/10 cm A kárpit a korábbi rossz tárolási körülmények miatt igen piszkosan, porosán, száraz, törékeny állapotban, a helytelen csomagolás miatt gyűrődésekkel, törésekkel került a Magyar Nemzeti Múzeumba. 125
