Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Gaál Péter: A Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója során előkerült díszítőfestések
A rekonstrukció célja es menete Az 1987-ben engedélyezett rekonstrukciós terv fő szempontjai az alábbiak voltak:- a műemléki értékek lehetőség szerinti visszaállítása: az eredeti közlekedési rend újbóli kialakítása, az átépítések megszüntetése, a d í szít őf estesek feltárása é s r e s t a u r á l á s a, illetve r e k o n s t r u k c i ój a, a reprezentatív terek felújítása és korszerűsítése stb.;- a területbővülés lehetőségeinek maximális kihasználása: a múzeumi osztályok és gyűjtemények ésszerűbb elhelyezése és korszerűsítése az Országos Széchényi Könyvtár felszabadult területeinek felhasználásával, illetve az épület keleti szárnyának tetőtéri, valamint a két udvar alatti terület beépítésével, a meglévő pince korszerűsítésével;- az épületszerkezetek általános állagának felújítása: a pincei terület utólagos szigetelése, a tetőszerkezet és héjazat felújítása, a teljes homlokzat helyreállítása stb.;- az elavult épületgépészeti és elektromos hálózat korszerűsítése;- a múzeumkert rekonstrukciója. Az Állami Tervbizottság által engedélyezett rekonstrukció csak nagyon szerény pénzügyi lehetőségekkel kezdődhetett el. Az 1987. év végén kis lépésekben beinduló munkálatokat, valamint a rekonstrukció egész további menetét erősen befolyásolták és módosították azok a Múzeumot érintő szervezeti és területi változások^, amelyek 1990-től kezdődően folyamatosan jelentkeztek. A munkák örömteli felgyorsulásának lehetőségét az 1996-os év adta, amikor a honfoglalás 1100 éves évfordulójához kapcsolódóan jelentkezett a magyar nép történetét az államalapítástól napjainkig bemutató, új történeti kiállítás megrendezésének kötelezettsége. Az előbbiekben utalásszerűén jelzett változások eredményezték az eredeti rekonstrukciós terv módosítását, de szükségessé vált a tervezett munkálatok átértékelése az elmúlt 10 évben robbanásszerűen bekövetkezett mikroelektronikai rendszerek fejlődése és térhódítása miatt is. A kisebb megszakításokkal, de lényegében mégis folyamatosan készülő rekonstrukció tervezett befejezési határideje 2002, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200 éves évfordulója. A most folyó munkák és azok eddigi eredményei feljogosítanak minket arra, hogy reménykedjünk: épületünk nemcsak eszmeiségében, hanem megjelenésében is újra egyik legbecsesebb emléke lesz hazánknak. A mennyezetfestések első nyomai Engedtessék meg számomra,- hogy ismertetőmet egy személyes emlékkel folytassam. Amikor 1985 nyarán néhai Dr. Fiilep Ferenc főigazgató úr áthelyezett a Nemzeti Múzeumba és kinevezett annak főmérnökévé, akkor vált lehetségessé számomra az épület egészének megismerése, beleértve az Országos Széchényi Könyvtár addigra már üresen álló, volt 1. emeleti területét is. A termek sorával ismerkedve megerősödött bennem az az érzés, hogy ezek a terek a jelenlegi állapotukban hiányosak. Legjobban a Régészeti Kiállítás területén volt érzékelhető ez a hiány, ahol a törtfehér festés egyhangú „szürkeségét”, a világítást takaró, „nemtelen egyszerűséggel” felszerelt deszkasáv igyekezett reménytelenül a hiányzó plasztikát pótolni, párkány látszatát kelteni. Idáig jutottam az „ismerkedésben”, amikor szembetalálkoztam a Múzeum földszinti folyosóján régi, kedves munkatársammal, Morvay Endre művészettörténésszel6, aki engedélyt kívánt kapni arra, hogy a volt könyvtári helyiségekben az egykori mennyezetfestéseket kutathassa. Ekkor igazolódott számomra a hiányérzetem és sejtésem, hogy a Múzeum tér-
