Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Komáromi Judit: Egy XVII. századi metszetekkel illusztrált történelmi arcképcsarnokot bemutató könyv restaurálása
A pótláshoz felhasznált rostok enyvezőanyagot nem tartalmaztak. A nedvesen tisztított könyvlapok pedig a tisztítás során veszítettek egyvezettségükből, ezért a kiegészített lapok mindkét oldala teljes egészében utánenyvezésre szorult. Ez meggátolta a pótolt részek leválását és a lapok esetleges felületi „felbolyhosodását”. Enyvezőanyagként Tylose C 30 NV2, búzakeményítő és víz keverékét használtam. 1/4 liter vízben sűrű búzakeményítőt készítettem, majd 1/2 liter vízbe 25 g Tylose C 30 NV-t duzzasztottam, és a két részt összeturmixoltam. Az így kapott enyvezőanyaggal szívóasztal fölött vékonyan átkentem a lapokat (3. kép). Az enyvezés után Vetex (nem szövött textil) és szívópapírok között először levegőn, majd préselve és rendszeresen kicserélve az átnedvesedett szívópapírokat, a lapokat megszárítottam. Az 1. előzék teljes lapnyi hiánya miatt úgy döntöttem, hogy azt nem öntéssel pótolom, mivel nem állt rendelkezésemre nagy mennyiségben cellulóz. Ezért kerestem egy színben, vastagságban és erősségben az eredetihez hasonló gyártott, simított de „szöszös” hatású savmentes papírt, amelyből elkészítettem az új előzéket, a régieket pedig a könyv mellé csatoltam. A táblák készítése A papírdekli táblákról lapos csonttal felemeltem a borító bőröket. Ekkor derült ki, hogy a táblák rosszabb állapotúak voltak, mint gondoltam, erősen rovarrágottak és penésztől meggyengültek. A könyv nagy mérete miatt a papírpéppel kiegészített táblák mechanikai, statikai tulajdonságai (a pótlás és az eredeti részek kapcsolódásánál) véleményem szerint nem lettek volna kielégítőek, ezért az eredeti méretében új táblákat készítettem. Vékony szürkelemezre mindkét oldalról keményítővel 2-2 réteg vastag merített papírt kasíroztam, majd ezeket présben megszárítottam. így elértem az eredeti tábla vastagságát és az ahhoz közeli puhább hatást. Az eredeti táblákat Sterogenol 1%-os oldatával bepermetezve fertőtlenítettem és megszárítottam, majd a restaurált könyv mellé dokumentumként csatoltam. A könyvtest összeállítása A kiegészített lapokról körben a fölösleges öntéseket eltávolítottam, gerincénél a lapok egymáshoz ragasztandó részeit behajtottam és azokat egymással fedésbe hoztam. 5%-os Glutofixszel összeragasztottam a két részt, majd az így kapott íveket lepréseltem. Ezt követően 7 dupla kenderzsineg bordára lenfonallal az eredeti technika szerint fűztem fel a könyvtestet (4. kép). A gerincet lepréselve 5%-os Glutofixszel ragasztottam meg. A bordák végeinek (bindek) kifésülése után ezeket (ahogy a könyv szétszedésekor találtam) a táblák külső oldalára ragasztottam ki, így helyükre kerültek a könyv új táblái. Ragasztóanyagként búzakeményítőt használtam. A bőr pótlása A könyv bőrborítását híg (műhelyünkben készített) likkerrel3 tisztítottam, és az éleken leser- feltem. A pótláshoz növényi cserzésü kecskebőrt választottam, melyet anilin színezékekkel (barna, fekete, vörös) színeztem a valódi bőrborítás színével közel azonosra. Serfelés után sűrű búzakeményítővel átnedvesítve és felpuhítva húsoldalról a pótló bőrt, felhúztam a könyv gerincére a táblák 1/5-éig, majd a táblák sarkaira is. Ezekre a kiegészítésekre került vissza az eredeti bőr. 118
