Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kissné Bendefy Márta - Kovács Petronella: Egy XVII. századi hordozható karosszék restaurálása
A sallangok pótlásához pontosan az eredeti mustrának megfelelő acél kiütőszerszámok készültek,15 ezek segitségével vágtuk ki az alátámasztó és egyben pótlás bőröket. A karfához 90, az üléshez és a háttámlához 140 sallangot kellett kivágni. (1. ábra) 1. ábra A. A karfa belső sallangdíszének megmaradt darabja B. A sallangdísz kiegészítés, alátámasztás után A ragasztóanyag kiválasztása előtt ragasztási próbákat végeztünk a pótláshoz használt kecskebőrön.16 Fontos szempont volt, hogy a ragasztó elég erős legyen ahhoz, hogy a pótlásokat, alátámasztó bőröket helyükön tartsa még a kárpitok felrakása, húzása közben is. Ugyanakkor fontos volt az is, hogy a ragasztóanyag viszonylag hosszú ideig nyirkosán tartsa a bőrt, így megkönnyítve a merev, deformált szakadás-szélek összeillesztését, a formára igazítást. Azt is szem előtt tartottuk, hogy ha egy esetleges későbbi kezelés során meg kell bontani a ragasztást, az viszonylag könnyen kivitelezhető legyen. A fenti kívánalmaknak legjobban a rizskeményítő felelt meg, így minden ragasztást azzal végeztünk. Az ülésen lévő hiányokat a karfáknál említett módon pótoltuk. A szakadásokat, meggyengült részeket szakaszosan támasztottuk alá elvékonyított szélű, de viszonylag vastag kecskebőrrel. (2. ábra) Végül az egész ülésbőrt alátámasztottuk laza szövésű lenvászonnal, részben azért, hogy a kárpitozásnál a feszítés ne terhelje meg annyira a bőrt, részben arra számítva, hogy lesznek múzeumlátogatók, akik lopva beleülnek a székbe. Sajnos ma már bebizonyosodott, hogy ez a gyanú nem volt alaptalan. A ragasztást, préselést mindig a poliszti- rol habból pontosan az ülésbőr méretére kifaragott és filccel beborított formán végeztük. 2. ábra Az ülésbőrre hátoldalról felragasztott alátámasztások, kiegészítések. Vonalkázással az alátámasztásokat, négyzethálóval a kiegészített borhiányokat jelöltük 108
