Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kissné Bendefy Márta - Kovács Petronella: Egy XVII. századi hordozható karosszék restaurálása
garéz szögekkel rögzítették a támlakerethez. Hordozó rudak számára vaspántokat erősítettek a szék lábaira. A XVI-XVII. századból több bőrkárpitos karosszék képe és leírása megtalálható a szak- irodalomban, a legnagyobb hasonlóságot azonban két tárgyon fedezhetjük fel. Egyik az Iparművészeti Múzeum tulajdonában van, leltári száma 53.190.2. Ennek ülésbőre és karfája ugyanúgy halpikkelyhez hasonló mintázattal van levarrva, mint a MNM székének háttámlája. A másikra Kovács Petronella a Brassói Múzeumban bukkant rá4 (már Scheinring József halála után), ennek ülésbőre, karfája és háttámla-bőre is hasonló mintával tűzött, karfája és támlakerete csigában végződik, akárcsak a Nemzeti Múzeum székén. Sajnos egyik tárgy készítéséről sem sikerült biztos adatokat megtudni. Mindhárom karosszék Erdélyből származik, valószínűleg ott is készültek. Szinte biztosra vehető, hogy ezeket a székeket nyergesek készítették; a céhes árszabásokon túl erre utal díszítésük módja is (kitömött lefűzések, sallangok).-' A faváz állapota A szék faváza viszonylag jó állapotban volt. Régi rovarrágási nyomok látszottak a lábakon, de nem találtunk friss rovarfertőzést. A legnagyobb rongálódást a két hátsó láb alján található köbös korhadásból eredő hiány jelentette. A eredetihez képest a bal hátsó láb 3, a jobb 2 cm- rel lett rövidebb. A fát erősen megsötétedett, szennyezett réteg borította, amely alatt a lábakon festett indamotívum-díszítés látszott. A sötét rétegről infravörös-spektroszkópiás vizsgálat kimutatta, hogy méhviasz és gyanta keveréke.6 A faváz tisztítása, restaurálása A fa tisztítását Scheinring József végezte toluol és izo-propanol különböző arányú keverékeivel, melyeket a Teas-féle oldószerháromszög alapján választott ki.7 A tisztítás során kiderült, hogy nem csak a lábakat díszítették festéssel, hanem az összekötőket is. A hátsó összekötőelem nincs kifaragva úgy, mint az első, ugyanakkor festve megtalálható rajta a faragás mintája. (2. kép) A lábakon a hiányok pótlásának magját Scheinring József készítette faporral töltött Eporezit R 3 epoxi öntőgyantával, a végső kidolgozást azonban már nem tudta elvégezni. A pótlásokat utólag a lábak síkjához igazítottuk, az egyenetlenségeket finomabb faporral kevert Uverapid epoxi gyantával töltöttük fel. A végső felületet melegített szikével alakítottuk ki, majd akvarell festékkel retusáltuk. Tisztítás és kiegészítés után a fa teljes felületét bevontuk méhviasz, kolofónium és terpentin keverékéből készült pasztával. A bőrkárpit állapota A szék kárpitozásával kapcsolatban még Scheinring József vizsgálatai és kutatásai nyomán kiderült, hogy többször is javították, restaurálták az ülés és a karfa bőreit. A karfák végén fehér színű timsós cserzésű bőrrel támasztották alá a meggyengült, hiányos részt. Az ülést teljes egészében egy ugyancsak timsós cserzésű bőrre ragasztották szintetikus ragasztóval, hogy rögzítsék a hosszú, összefüggő szakadások széleit és pótolják a hiányokat. Mivel a ragasztás síkban történt, sok helyen eltorzult az eredetileg domború ülésbőr, a szakadások szélei egymásra csúsztak. A ragasztó öregedésével merevvé, nehezen hajlíthatóvá vált az alátámasztott terület. A hiányoknál kilátszó fehér bőr felületét vörösesbarna festékkel próbálták az eredeti színhez hasonlóvá tenni, de az idők során ez is sok helyen elkopott, lepattogzott, a karfákon az alátámasztás kiszakadt. A karfák háttámla felőli részén habszivacsot8 ragasztottak a meggyengült bőr húsoldalára, hogy jobb tartást adjanak neki. A karfákat 103
