Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kissné Bendefy Márta - Kovács Petronella: Egy XVII. századi hordozható karosszék restaurálása
EGY XVII. SZÁZADI HORDOZHATÓ KAROSSZÉK RESTAURÁLÁSA Kissné Bendefy Márta-Kovács Petronella Összefoglalás: A karosszék bőrkárpitját korábban többször javították, restaurálták, mivel azonban - annak ellenére, hogy kiállításban állt - sokat használták, a restaurált részek is tönkrementek, az eredeti díszítés leszakadozott. A munka célja az volt. hogy a tárgy a lehető legkevesebb beavatkozással stabil állapotba kerüljön, további károsodását lelassítsák, ugyanakkor az is, hogy az eredeti formát és díszítést visszaállítsák ott, ahol az még egyértelműen rekonstruálható volt. A fa toluol és izo-propanol különböző arányú keverékeivel végzett tisztítása után a lábakon és az összekötőkön festett díszítés bukkant elő. A hátsó lábak alján lévő hiányok pótlása faporral töltött cpoxi gyantával készült. Az ülés és karfabőröket lebontották, a korábbi javításokból, restaurálásokból származó alátámasztó bőröket és a poli(vinil-acetát) műgyantából készült kiegészítéseket izo-propanol és víz 1:1 arányú keverékével történő duzzasztás után szikével távolították el. A bőr felületének tisztítását és puhítását likkerrel végezték. A hiányok pótlásához fémkomplex színezékkel színezett növényi cserzésű kecskebőrt használtak. Az eredeti bőrt húsoldalról nem vékonyították el. hanem a kiegészítő bőrt mélyítették be a hiányok vonalánál barkatépéssel, illetve fogorvosi marófejjel és serikéssel. A pótlások így egy szintbe kerültek az eredeti bőrrel és a hajlásokban is biztonságosan lehetett rögzíteni őket. A hiányzó sallangok pótlása az eredeti mustrának megfelelő acél kiütőszerszámmal készült. A ragasztást rizskeményítővel végezték, mert fontos volt. hogy a ragasztó viszonylag hosszú ideig nyirkosán tartsa a bőrt, így megkönnyítve a merev, deformált szakadás-szélek összeillesztését, a formára igazítást. Az ülésbőrt végül még laza szövésű lenvászonnal is alátámasztották, hogy kárpitozásnál a feszítés ne terhelje meg túlságosan a bőrt. A ragasztást, préselést mindig fából, illetve polisztirol habból készített pontos formákon végezték. Az eredeti díszszögeket tisztítás után visszaszögelték, a hiányokat antikolt új szögekkel pótolták. A szék favázának restaurálását Kovács Petronella, a bőrkárpitét Kissné Bendefy Márta végezte. Bevezetés A címben szereplő karosszék (1. kép) kutatási és restaurálási munkáit Scheinring József kollégánk kezdte el, de váratlan halála sajnos megakadályozta abban, hogy e számára oly fontos tárgy restaurálását be is fejezze. 1993-ban a XI. Fa- és Fémrestaurátor Konferencián beszámolt az általa végzett történeti és technikatörténeti kutatásokról. Ennek az előadásnak az anyaga megtalálható a Műtárgyvédelem 23. számában1, cikkünkben ezért elsősorban a szék restaurálásáról szeretnénk beszámolni. Scheinring József halála után kaptuk a feladatot, hogy a megkezdett restaurálást befejezzük. Munkánkban sokat segített, hogy annak idején többször is alaposan megvitattuk együtt a restaurálási tervet, részt vettünk a szék állapotának felmérésében, így azt már jól ismertük. A tárgy leírása A karosszék a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) gyűjteményébe tartozik.2 Magassága 127 cm, az ülés magassága 56 cm, a háttámla szélessége 59 cm. Bükkfából készült,2 egyenes vonalú lábakkal, csigában végződő karfával és támlakerettel, párnázott bőrüléssel és karfákkal, halpikkelyszerűen letűzött, kitömött bőr támlával. A támla alját, a karfák két oldalát és az ülést körben vágott sallangokkal díszítették, a háttámla bőrét csillagmintázatú préselt sár101
