Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Nagy István: Egy XIX. század eleji keleti puska restaurálása
EGY XIX. SZÁZAD ELEJI KELETI PUSKA RESTAURÁLÁSA Nagy István Összefoglalás: A keleti puska 1952-től a Csíki Székely Múzeum tulajdonában van. Nagyon rossz állapotban került restaurálásra, amely nagy részben egy előző javításnak köszönhető. Tárolási körülményei sem voltak megfelelőek. Többek között a cső hiányos, megrepedezett, 151 db gyöngyház-berakás, 8 db ónlemez, 216 db ébenfa csap, ezüstlemez, töltővesszö, és számtalan rézszeg hiányzott belőle. A hiányzó berakásokat csontenyvből, gipszből és homokból készült keverékkel töltötték ki, a teljes faanyagot csontenywel kenték be. A restaurátor végigmegy sorban a fa és fémrészeken, és részletesen ismerteti a restaurálás folyamatát. A tárgy adatainak leírása A keleti puska a XIX. század elejéről való. Eredetére és tulajdonosára vonatkozó adatokat nem ismerünk. 1952-től a Csíki Székely Múzeum tulajdonában van. A leltárkönyvben 80-as számmal vadászpuskaként szerepel.- hossza: 1444 mm,- csőhossz: 1095 mm,- csőfarnyúlvány: 55 mm,- űrméret: 15 mm. Francia kovás szerkezeti rendszerrel rendelkezik, mely korábbi zártípusok legelőnyösebb tulajdonságait foglalja magába: egy darabból álló tűzcsiholó acél és frizzen (lőporserpenyő fedél), meg a frizzenrugó, melyek a lakatlemez külső felén találhatóak a kakassal, míg a főrugó, kengyel, billenőcsukló, elcsattanó csap és rugója a lakatlemez belső felén a lőfegyver oldalába süllyesztve helyezkednek el. Katonai területen ez lett a gyújtózár utódja. Kevés változtatással ezt a típust kb. 1830-ig használták. A lakatszerkezetet maratással díszítették.1 Jelen esetben a lakatszerkezet feületén indák, levelek, madarak, a lakatlemezen a „LONDON WAPANTED” felirat olvasható. A puska sátorvasát kovácsolással vasból készítették, lakatosmunkával alakították, felülete sima, dísztelen. A puskacső sima furatú, külvilága a nyílás felőli részén hengeres, majd kónuszosán folytatódik. A lőporkamrai részén elcsúcsosodó, damaszkolt2, ezüsttel tausírozott3 (indák, levelek, pontocskák). A cső célgömbbel és rövidvágású irányzékkal van ellátva. A csőfarnyúlvány is tausírozott díszítésű, az említett minták mellett 1812 felirat (valószínűleg évszám - NI.) látható. Végén furat található. Ezen keresztül rögzíthető - csavarral - a cső a tushoz. A fegyvernek mesterjegye, amit általában a csövön jeleznek, nincs. A diófából készült tusát és a faágyazatot két részből készítették, a tus nyakánál összeillesztették, ragasztották és két csappal biztosították. Mindezt berakott gyöngyházlapocskák, ónlemezek, ébenfacsapok valamint a közéjük vert rézszegek - ékeléssel is rögzítik a lapocskákat - díszítik. A tus gerincén vésett ezüstcsík van, alsó részén indamotívumokkal domborított, cizellált, kovácsoltvas szegekkel rögzített ezüstsáv található.4 A csőrögzítő bilincsek és a puskavessző-tartó is ezüstből, ezzel az eljárással készült. 63
