Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Szabó Tamás: Egy XVII. századi délszláv kézikereszt restaurálása

kítottam ki rajtuk. Ezután a kellő hosszúságúra vágtam, és kis vas idomon - „steklin” - ellentartva, immár a zsanérokba helyezve elkalapáltam a másik végüket is. Az utolsó szegecs elnittelése előtt behelyeztem a fa keresztet, s végül rögzítettem a stiftet. A korabeli aranyozás, a tárgy korából és jellegéből fakadóan elég kopott volt. Ez főként akkor ütközött ki, mikor helyükre kerültek a frissen aranyozott pótlások. A kiegészítéseket ezért finom üvegceruzával „megkoptattam”, így jellegében az eredetihez egészen hasonlóvá vált.

3. Tárolási javaslat

Az optimum megállapítása - kompozit tárgyról lévén szó - nehéz, a fém és a türkiz berakás alacsony (40% alatti) relatív páratartalmat kíván, míg a fa kereszt 50-55%-ot igényel. Célszerű lenne tehát 40-50% közötti relatív légnedvesség, 20 °C alatti hőmérséklet és fénymentes (lásd türkiz, fa) tárolás biztosítása.

4. A tárgy restaurálás után The crucifix after restoration

Köszönetnyilvánítás:

Ezúton szeretnék köszönetét mondani a tárgy elkészüléséhez nyújtott segítségükért T. Bruder Katalinnak, Varga Péternek, valamint csoporttársaimnak.

60