Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Bóna István: Nagy Sándor pestszenterzsébeti freskóinak restaurálása
ORSZAK díszítőfestőit bízták meg e felületek újra elkészítésével, akik ezt kiválóan meg is oldották. A díszítőfestés nagy része azonban technikai és esztétikai szempontból is különlegesen értékes, ez a restaurátori módszerekkel való megőrzés mellett szólt. Érdekes például, hogy az oldalfalak alapszínét nem festéssel adták meg Nagy Sándor munkatársai, hanem vékony, színezett vakolat felhordásával. Nyilván úgy gondolták, hogy ez a lehető legtartósabb megoldás. Talán így is van. A modem épületek azonban kellemetlen meglepetéseket okozhatnak. Itt például a vékony falon keresztül beszivárgó nedvesség kilúgozta a meszet, és a sókat, azokat a belső felületre szállította, majd elpárolgása után ott hátrahagyta. Ezek a fel- dúsulások telítették a pórusokat, elmélyítve a vakolat színét. Szalonnás fényükkel kirajzolták a téglák mintázatát, eltávolíthatatlanok voltak, tehát csak festéssel, retusálással voltak eltüntethetők. A szentély oldalfalain két hatalmas freskó található még: „Szent István freskó”, „Eucharisztikus kongresszusra készült freskó”. A mennyezeten szintén különleges megoldású, egyedi, művészi értékű festés van. Világító fehér alapon élénk kék színű égbolt, kavargó felhőkkel, ragyogó csillagokkal. A fehér háttér maga a lefestetlen meszes-gipszes glett, a festés párizsi kék temperával szabadon, frissen, elegánsan megoldott, müvészkézre utaló munka. 121 A diadalívet nagyrészt freskók díszítik. Fent a „Mennyei Jeruzsálem”, lejjebb táncoló angyalok sgraffitokeretben. Az előtér oldalfalain a sgraffitók helyenként a freskó kompozíciók részeivé válnak. A mennyezet enyves festése szintén elég egyedi ahhoz, hogy megőrizzük. /3/ A restaurálás okai Az 1937 és 41 között nagy gonddal készült freskók állapota mindenütt kitűnő, ahol víz nem érte őket. Természetesen elszennyeződtek, sőt szulfátosodtak - döntően a közeli kénsavgyár emissziója miatt -, de egy gondos tisztítás elegendő kezelés számukra. Sajnos azonban a templom történetében volt egy olyan korszak, amikor az épületet elhanyagolták, és a falakat évtizedeken keresztül súlyos beázások károsították. A víz által a felületre szállított sók pusztításai nyomán nagy felületek roncsolódtak, sőt pusztultak el. A károsodások okainak vizsgálata A beavatkozások előtt igyekeztünk minél alaposabban megismerni a romlási folyamatokat. Mivel a gondokat esetünkben főleg a sók okozták, először ezek anyagát és forrásait kellett meghatároznunk. A vizsgálatokat Kriston László végezte állandó konzultációk közepette, így lépésről lépésre feltárultak a pusztulás okai. Fő kárositónak a magnézium-szulfát bizonyult, de jelentős a kalcium-szulfát szerepe is. Bárhonnan vettem mintákat, minden anyagban találtunk magnéziumot. Az összes külső és belső vakolat, habarcs, sőt még a tégla is dolomitot tartalmaz. A vakolatok a vizsgálatok szerint dolomitos homokkal készültek, a téglát pedig dolomitos agyagból égették. A magnézium és kalcium ionok tehát adottak a falban, a szulfátionokat pedig a levegőszennyeződés biztosítja, főleg az előbb említett és azóta már szerencsére bezárt kénsavgyár. Úgy gondoljuk ezért, hogy a fenti két só főleg a falazatban alakul ki. Nem zárható ki természetesen más forrás sem, a lényeg az , hogy magnézium-szulfát és gipsz gyakorlatilag mindenütt van a falban. 22
