Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Seres László: A szigetvári Dorffmeister-kupolafreskó restaurálása
mondanivalót, chronostichonnal jelezve az évszámot. Ezeket érdemes lejegyezni, mert nemcsak a freskó témáját fejezik ki tömören, de hangulatuk visszatükröződik a képeken. A latin nyelvű feliratok fordítása a következő:- Szolimán és Zrínyi végzetének beteljesedésével elbukott (Szigetvár elestének éve 1566)- Ezekig az évekig nyögött a hold alatt (a chronostichon által jelzett 122 évig volt Szigetvár török kézen)- Éhség által, ősi jogon visszaszerezve örvendezett (Szigetvár visszavételének éve 1688)- Ma festményekkel ékesítve ünnepli századik évfordulóját (Szigetvár visszavételének évfordulója 1788) Az egybefüggő jelenetsor mozgalmas képet mutat, a több mint száz figura egyenként is élményt nyújt. Kortársai Dorffmeister egyik legsikerültebb alkotásának tekintették a freskót. Kissé elkanyarodtunk a műtárgyvédelem fogalomkörétől, de úgy vélem, hogy egy kép restaurálása, a restaurálás fogalma többet takar, mint amit műtárgyvédelemnek nevezünk. A műtárgyvédelem elsősorban a műtárgy fizikai valóságával foglalkozik, mely racionálisan megközelíthető, megmagyarázható. A műtárgy azonban éppen azért műtárgy, mert egy szellemi valóságnak - a művészetnek - a hordozója, amely természetesen képletekkel, számokkal és vegyjelekkel nem kifejezhető. Egy restaurátor számára ennek a szellemi tartalomnak a visszaadása, a „kiegészítése” jelent elsősorban problémát, és ha ezzel nem megfelelően bánik, hatása rombolóbb lehet, mint bármely alkalmatlan vegyszeré. Természetesen minden esztétikai helyreállítás alapja a mű fizikai állapotának megfelelő szintű helyre- állítása, amely a tudomány segítségével egyre magasabb szintet érhet el. Valójában tudományos értékű átfogó vizsgálatokat csak egészen kiemelkedő műtárgyak esetében alkalmazhatunk, miután költség- és időigénye a mindennapok gyakorlatával nem egyeztethető. Azonban egy-egy új vegyszer vagy konzerválóanyag megjelenése mindig segíti munkánkat. A freskó helyreállításának első lépése a vakolat konzerválása volt. A jellegzetes, vékony téglából épült falazatra a freskóvakolatot egyenletesen, kb. 1,5 cm vastagságban hordták fel. A vizsgált felületeken korábbi vakolatréteget, vagy durvább alávakolást nem találtunk. Anyaga alacsony agyagtartalmú, egyenletesen fínomszemcsés, jó minőségű homok. Színe okkeres. Sovány, kevés meszet tartalmaz. Kötése a falazathoz jó, azonban az alacsony mésztartalom, a beázások és a korábbi rendkívül magas páratartalom következtében porlik, morzsolódik. A freskó károsodásának elsődleges oka a vakolatréteg felületének táskásodása volt. A helyreállítás megkezdésekor százszámra találtunk nyílt és zárt hólyagokat, melyek mérete a pénzérmétől a tenyér nagyságáig terjedt. A károsodás folyamatának minden fázisa megfigyelhető volt; a zárt hólyagok középen kinyíltak, megrepedtek, szélük visszapöndörödött és a vakolatszemcsék - mint a homokórából - lassan peregtek alá. Több tényező együttes hatása okozta ezt a freskónál ilyen mértékben ritkán tapasztalható jelenséget. Az első ok a korábbi konzerválási eljárásokban keresendő. Előttünk ismeretlen anyaggal, feltehetően híg plextollal erősítették meg a vakolatot, konzerválták a freskót. Ez az anyag kb. 1,5-2 mm mélységig itatta át a vakolatot, így annak felszínén egy kevésbé lélegző kikeményített réteg alakult ki. Ez adta a hólyagok falvastagságát, és a lehámló réteg is a konzerválóanyaggal átitatott felület volt. A vakolat meggyengülésének, porózussá válásának oka az alacsony mésztartalmon kívül, a páratartalom feldúsúlásában, a nedvesedésben keresendő. Ez részben külső hatásra vezethető vissza. A kupoladobot felülről nem szigetelték, így jelentős hőmérsékletkülönbség alakulhatott ki, mely a pára lecsapódásához vezetett. Ennek összegyűlt gócait a kupola felső részén megfigyelhettük. 15
