Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Zombori Lajos - Csupor István - Libisch Győző: Rovásírásos, fekete bokály
ROVÁSÍRÁSOS, FEKETE BOKÁLY Zombori Lajos - Csupor István - Libisch Győző Összefoglalás: A közelmúltban Kolozsvárról előkerült egy fekete kerámia, amelyen rovásjelek láthatók. A földben talált bokályt hat darabból állították össze. Anyaga homokkal soványított agyag. Az edény minden valószínűség szerint a XVI-XVII. században keletkezett. A rovott jelek az égetés előtt kerültek az edényre. A 13 jel közül 2 nem szerepel a székely-magyar rovásjelek közt, ami azt valószínűsíti, hogy Jenyiszej-vidéki türk írással van dolgunk. A feliratnak magyar értelmezése még nincs. Előzmények 1995 nyarán a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének összejöveteli helyén, a MABÉOSZ székházban, egy numizmatikus fekete bokályt kínált eladásra. Az edény hasán 13 jelből álló írás látható. A tárgy eredetére történő kérdésekre kezdetben érdemleges választ nem sikerült kapni. Furcsa módon, ha egy műtárgy eredete, vándorlása felől érdeklődünk, az érintettek mintha bizalmatlanokká válnának, egyszerűen nem beszélnek, vagy kitérő választ adnak. Többszöri kísérletre azonban a bokályt eladó személy végre elmondta, hogy a darab Kolozsvárról származik, de mielőtt hozzákerült volna, itthon is megjárta még legalább egy-két kereskedő gyűjteményét. A legutolsó kereskedő nevét megtudva kiderült, hogy a bokály valóban Kolozsvárról és feltehetőleg a Miklósi-féle gyűjteményből való. E két forráson túl semmi további használható adatot nem sikerült rögzíteni. Restaurálás Az edény ezután a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor Osztályára került, ahol Bruder Katalin segített a darab rendbehozatalában. Első pillantásra azt mondta, hogy a bokályt nem hozzáértő ragasztotta össze, mert a hat cserépdarabból álló edény összeillesztési vonalai itt-ott finom éleket hagytak szabadon, amelyek a ragasztó, feltehetőleg epokittszerű anyag, nagyon sűrű állományával magyarázható. Ugyanakkor az edény belsejében a sárgásfehéren dermedő anyag helyenként vastagon megfolyt. Az edény fenekének mintegy kétharmada, továbbá a szája mentén három háromszögletű darabka hiányzott. Ezeket a részeket a restaurátor a munka során azonos színű, de könnyen megkülönböztethető, más szerkezetű anyaggal pótolta. A restaurátori munka során nyert tapasztalatok közül az alábbi szempontokat érdemes megemlíteni. A bokály anyagában látható sok, apró csillogó szemcse arra utal, hogy az edényt homokkal soványított agyagból készítették. Ez az eljárás elsősorban a háztartási edények esetében szokásos. A bokály belseje is fekete, de egészen belül, a hasában az agyag színe világos: sárgásszürke. Elképzelhető, hogy az alapanyagot grafittal dúsították, ami az edény vízállóságát növeli. A törési felület egyenletes sárgásszürke színe arra enged következtetni, hogy redukciós eljárással égették ki a kancsót. Ugyancsak a törési felület azt sugallja, hogy a darab korongon készült. A bokály hasán látható írást egészen biztosan az edény elkészültekor karcolták a még puha felszínbe és ez után égették ki. Ugyanis nyomokban még most is látható a felületi szénbeépülés a bekarcolt jelekben. Nagyon valószínű, hogy a tárgy földben is pihent, erre utalnak az apró szennyeződési nyomok, amelyek a rovásjelek mélyedéseiben megmaradtak. A rovásjeleket pedig az összeragasztás után, minden valószínűség szerint, újból 123
