Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Kastaly Beatrix: Műanyag fóliából készült tasakok hatása a különböző papírokra

- a szakítási szilárdság mérése, a szakítás mutató meghatározása;- a hajlítgatási szám mérése 600 g terheléssel;- pH-mérés hideg vizes kivonatban, pH-mérő műszerrel.

Eredmények és értékelés

A vizsgálati eredmények értékelésével a következő kérdésekre akarunk választ kapni:- ajánlható-e egyáltalán PVC mint burkolóanyag? ha igen,- egyes esetekben a PVC vagy a poliészter ajánlható-e inkább:?- poliészter használata esetén a lúgos háttér vagy a semlegesítés van-e jobb hatással a papírra (melyik papírra melyik)?- mi az egyes papírfajtákhoz alkalmazható megoldások optimális sorrendje?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, meg kellett határozni, hogy mely mintapárok eredményeit kell egymással összehasonlítani. Például, az első két kérdés megválaszolására a PVC-ben és poliészterben öregített papírok eredményeit kellett ugyanazon papírok műanyag burkolat nélküli, öregített változatának eredményeihez hasonlítani.

A papírok összetétele és jellemzői, valamint a kapott eredmények értékelése alapján a kilenc papírt három csoportra lehetett osztani. Az egyes csoportokon belüli és a hozzájuk hasonló papírokhoz azonos kezelések és burkolatok kombinációja használható, az alábbi megállapítások szerint.

1. csoport: az 5-6 közötti pH-értékű papírok (1. papír: 18. századi rongypapír; 7. papír: 1979-ben, semleges közegű enyvezéssel gyártott, facsiszolatmentes facellulóz papír).

Mindkét papírhoz a poliészter inkább ajánlható, mint a PVC. Sőt, a PVC egyáltalán enm ajánlható, mert mind a szakítási mind a hajlítgatási szilárdságot nagymértékben csökkentette. Poliészterben ezeknek a papíroknak csak kis mértékben csökkent a szilárdsága az öregítés során, tehát a poliészter önmagában is használható. Ha lehetséges, vagyis ha a burkolandó lap hátoldala üres, akkor célszerű a lap mögé tenni egy kálcium- karbonát töltőanyagot tartalmazó, 7-8 pH-értékű papírlapot. A fenti módszerrel öregített papírok szilárdsági jellemzői lényegesen jobbak voltak, mint azoké, amelyek mögött nem volt lúgos papír háttér.

Ezeket a papírokat nem semlegesítettük, tehát a semlegesítés jótékony vagy ártalmas hatását nem tudjuk tapasztalati alapon megítélni; a lúgos papír háttér azonban elegendő védelemnek látszik.

A 2. csoportol négy, 5-nél kisebb pH-értékű, tehát közönségesen vagy erősebben savas papír alkotja. Ezek közé tartozik három facsiszolat tartalmú újság- vagy könyvnyomó papír, 1894-ből és az 1920-as évekből (2., 3., 4. papír), valamint egy facsiszolatmentes facellulóz papír, ami savas közegű enyvezéssel készült, 1978-ban (6. papír). Ezeknek a papíroknak a pH-értéke 3,46 és 4,46 között volt, és a vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a műanyagos beburkolás optimális feltételei számukra hasonlók. Ezek a feltételek a következők:- leginkább javulnak a szilárdsági jellemzők, ha semlegesítés után, poliészter borítóba kerülnek;- mindegyik papírnál vizsgáltuk a lúgos háttér papír szerepét is, és mindegyiknél azt tapasztaltuk, hogy a lúgos háttér papír alkalmazása poliészter burkolat esetén egyik vagy másik szilárdsági jellemzőt kisebb-nagyobb mértékben javítja. Ezért, ha nem le58