Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Nemessányi Klára: Kalcium-oxalátok előfordulása és kialakulása falképeken és köveken

ső ter! - a felület szépen letisztult, patina-réteg nem volt látható. Egyedül a feketéken nem volt oxalát: egy korom-feketén és egy venyigefeketén. A korom-fekete minta a legelső kifestésből származik: a felszentelési keresztről. A venyigefekete pedig a második festési periódusból, a mennyezetről.

A legalsó falképrétcgcn nem találtunk oxalátot, a rávakolt másodikon szinte mindenütt.

A török hódoltság korában a templom valószínűleg olyan elhanyagolt állapotban lehetett, amely lehetőséget adott a mikroorganizmusok hirtelen elszaporodására. Egy beszakadt tető, hiányzó ablakok, nem funkcionáló tér, folyamatos nedvességutánpótlás vagy magas relatív nedvességtartalom olyan klímát teremthetett, ahol többfajta mikroorganizmus volt képes megtelepedni. Hogy Siklóson milyen fajták lehettek, csak találgatni tudjuk, hiszen ezek már régen nem élnek.

A falképeket a török idők után (bizonyíthatóan 1672 után) lemeszelték, több rétegben, egymás után. A legelső mészréteg még tartalmazott weddellite-t, az ezt követőek már nem. A mészrétegek tetejére készített barokk-kori vakolat felületén szintén nem volt oxalát.

Mikroszkóp alatt vizsgálva a feltárt és letisztított felületet sok helyütt kopottnak látjuk, és megfigyelhetünk egyfajta lyukacsosodást, valamint a meszelés maradványait. A kalcium-oxalát itt nem képez összefüggő kérget vagy fátylat, mint az előzőekben említett leválasztott falképen.

A falképek frcskótechnikával készültek, a bekarcolások, valamint a vörös porfestékbe mártott zsinór kipattintásával készült jelölővonalak és a napi varratok megléte utalnak erre. A kalcium-oxalát kialakulására tehát nem lehet magyarázat a secco-tech- nika kötőanyagának biológiai bomlása. Ha néhol előfordult is a secco-technika alkalmazása, abból már csak elvétve találunk nyomokat, a kötőanyag azonosítása szinte lehetetlennek tűnik.

A siklósi anyag kapcsán több kérdés merül fel:

1. Mi okozhatta ebben a belső térben a kalcium-oxalát ilyen kiterjedt kialakulását?

2. Mi lehetett a tápanyag a mikroorganizmusok számára?

3. Miért nem települtek mikrobák a széntartalmú pigmentekre?

4. Vajon miért nincs látható patinaréteg, ha van oxalát?

5. Vajon lehetséges-e egyáltalán elhalt baktérium- ill. gombafajták kimutatása?

6. Lehetséges-e, hogy a felszínre került festett rétegen újra elindul az oxalátképződés?

E - részben „költői” - kérdések megválaszolásához hozzá sem kezdhetünk, amíg nem ismerünk más példákat a patinaréteg előfordulásaira, és nem tanulmányoztuk a témára vonatkozó eddig megjelent, hozzáférhető szakirodalmat. Közelebb visz a megoldáshoz az is, ha a mikroorganizmusok létfeltételeit, működését és a biológiai lebomlásban tanúsított szerepét tanulmányozzuk.

MAGYARORSZÁGI PÉLDÁRA KALCIUM-OXALÁT ELŐFORDULÁSAIRA

Magyarországon eddig mindössze négy esetben mutattak ki kalcium-oxalátot. A külföldi szakirodalomban említett oxalát patinák külső térben, szabadban fordultak elő, míg a nálunk vizsgált minták legtöbbje templomok belső teréből származik. Az elemzéseket Kriston László fizikus végezte.

45