Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálásetika - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A megőrzésre szánt történeti értékű dokumentumok papíranyagáról
A MEGŐRZÉSRE SZÁNT, TÖRTÉNETI ÉRTÉKŰ DOKUMENTUMOK PAPÍRANYAGÁRÓL Az emberiség írott kulturális örökségének fennmaradását az íráshordozó papír élettartama alapvetően meghatározza. A levéltárak és a könyvtárak világán kívül még nem eléggé ismert az a probléma, amely teljes pusztulással fenyegeti a gyűjtemények azon darabjait, amelyeket a múlt század második fele óta gyártott papírra írtak, nyomtattak. A szakemberek attól tartanak, hogy az emberiség több, mint egy évszázadot el fog veszíteni kultúrájából. A 60-100 éves kéziratok, nyomtatványok - facsiszolat-tar- talmú - papírja sötét sárgásbarna színűvé változott és gyakran annyira törékeny, hogy a lapokból egyeten behajtástól is darabok törhetnek le. A facsiszolatot nem tartalmazó papírokon ilyen mértékű, gyors károsodás nem mutatkozik, de 10-20 év után általában ezeken is sárgulás és fizikai gyengülés következik be. A károsodást savak okozzák, amelyek a papírgyártáshoz használt anyagokból és a légkör savas szennyezőanyagaiból jönnek létre a papírban. A savas papírkárosodás ellen megelőző és helyreállító módszerekkel lehet védekezni. A helyreállító módszerek rendkívül költségesek és - a szükségletekhez képest - csak igen kis mennyiségű anyag kezelésére nyílik lehetőség. A probléma alapvető megoldását jelenti a jövőre nézve, ha a most keletkező iratokhoz, kiadványokhoz savmentes (lúgos jellegű) és a savasodásnak ellenálló, kálcium- karbonát tartalmú papírokat használnák. Az elmúlt évtizedben néhány magyar papírgyár - a világszerte bekövetkezett technológiai változásokat követve - áttért a lúgos jellegű író/nyomó papír gyártására. A változásoknak köszönhetően egyre nő a savmentes papír felhasználása. A használat véletlenszerű, ugyanis a hazai papírgyártók és kereskedők a termékjellemzők között nem említik a savmentességet. A lúgos író/nyomó papír használatának tudatossá tételével a levéltári, könyvtári anyagok várható élettartama jelentősen meghosszabbítható. Fontos feladat tehát az iratképző szervek és a kiadók felvilágosítása és meggyőzése arról, hogy a megőrzésre szánt dokumentumok papírjának kiválasztásakor annak várható élettartamára is figyelemmel kell lenniük. A nem különleges célokra gyártott lúgos író/nyomó papírok nem drágábbak a többi, normál kereskedelmi forgalomban kapható papíroknál és jó minőségben nyomtathatók. A kedvező külföldi tapasztalatok alapján a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Restaurátor Szakosztálya kezdeményezésére, a Magyar Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár támogatásával a Papíripari Kutatóintézet Kft. akkreditált laboratóriuma a dokumentumok céljára használandó időálló papírra vonatkozó ISO 9706 szabvány szerint minősített egyes hazai gyártású, a normál kereskedelmi forgalomban beszerezhető lúgos jellegű papírokat. A vizsgálatba vont író/nyomó papírokat a technológiájukat már módosított papírgyárak adták. A Diósgyőri Papírgyár Ofszet (80 g/m-), a Dunaújvárosi Finompapírgyár Biancoprint (60 g/m2, 100 g/m-, 120 g/m2) és Supcrwhite (80 g/m2), valamint a Fűzfői Papírgyár Helicon specimen (110 g/m2), fehér Sirály papír (80 g/m2) és Kossuth speciál (80 g/m2) termékei megfelelnek a szabványban előírt időállósági követelményeknek. Ezek a papírok nagyobb tételben közvetlenül a gyártótól, vagy tetszőleges mennyiségben a termékforgalmazóiktól szerezhetők be. Az ISO 9706 szabvány nem írja elő a papírminták gyorsított (mesterséges) öregítés utáni vizsgálatát, sem pedig a használat során esetenként fontos tulajdonság, hajtogatási szilárdság mérését. A vizsgálatok körét ezért valamennyi papírnál a hajtogatási szilárdság mérésével bővítették, továbbá a Biancoprint 100 g/m- és a fehér Sirály 80 g/m2 177
