Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Paulovits János: Egy Austro-Daimler repülőgépmotor restaurálása a budapesti Közlekedési Múzeumban
hogy a motor - a hengerek számától függően - 16 vagy 24 szeleppel készült.) Külön érdekesség, hogy a hengerek nem hengertömbben, hanem különálló egységenként helyezőnek el a forgattyúsházon, és a hengerek felső részében (hengerfej) van a szívó- és kipufogótorok, az égéstér és a szelepfészkek kialakítása. A motor gyártásának rövid története A motor prototípusát 1912-ben a német Daimler cég gyártotta Ferdinánd Porsche tervei alapján, majd a későbbiek folyamán Ausztriában, Bécsújhelyen is elkezdték a sorozatgyártást. A restaurált motor is itt készült 1917 körül. Az első világháború befejezése után, a háborúból győztesen kikerülő államok a Központi Hatalmak teljes hadiiparát és meglévő haditechnikai eszközeit megsemmisítették. Ezzel magyarázható, hogy ebből a motortípusból - a szakirodalomban fellelhető adatok szerint - mindössze 6-12 db maradt fenn különböző gyűjteményekben. A motor restaurálás előtti állapotának leírása A motor az ötvenes évek első felében szemléltetőeszközként szolgált. A motor főbb szerkezeti egységein metszeteket készítettek, amelyeken keresztül bemutathatóvá vált a motor mechanikus működése, szerkezete, és az egyes alkatrészeknek a működésben betöltött szerepe. Részben ezzel a megoldással magyarázható a hengerek belső falának oly nagymértékű korróziója, amely megakadályozta a dugattyúk akadálytalan mozgását, és a forgattyústengely átforgathatóságát. Miután a motor zárt rendszerét megbontották, a levegő nedvességtartalma lecsapódott a nem megfelelően konzervált fémtiszta felületekre, és ezek korróziójához vezetett. A motor külleme is sok kívánnivalót hagyott maga után. A karburátor, a forgattyúsház, és a vezérműszekrény teljes külső- és belső felületét vastag festékréteg borította. A siklócsapágyak peremén és a tengelyeken festéknyomok voltak láthatók, ami arra utal, hogy a festést a betekintő nyílásokon keresztül, a motor szétszerelése nélkül végezték el. A hengerek külső felületének állagvédelmét szintén festéssel biztosították. Sajnos itt is összeszerelt állapotban végezték a munkát, ezért jutott bőven festék a szelepekre, szeleprugókra, és a szívótorkokat a hengerfejbe rögzítő bronzhollanderekre is. Ezzel az elhanyagolt állapottal magyarázható, hogy - valószínűleg tisztítási, karbantartási szándékkal - megkezdték a motor szétszerelését. Elsősorban a viszonylag könnyen hozzáférhető egységeket távolították el. A hengerek leszerelése viszont már nehézségekbe ütközött a már említett nagymértékű korrózió miatt, ezért négy henger a forgattyúsházon maradt. A motor szétszerelése ezen a ponton megszakadt. A már leszerelt alkatrészeket nem szerelték vissza eredeti helyükre, hanem tárolás céljából egy ládában gyűjtötték össze. Feltehetően ez a helytelen tárolási mód az oka annak, hogy néhány alkatrész elveszett, vagy maradandó sérülést szenvedett. A motor ebben az állapotban került a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe, majd pedig több mint három évtizedes raktározás után 1992 nyarán restaurálásra. A motor restaurálásának menete A restaurálást a motor teljes szétszerelésével kezdtük meg. Elsőként a hengereket szereltük le a forgattyúsházról, amit a már említett nagymértékű korrózió miatt csak 170
