Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Káros anyagok a műtárgy környezetében
Az akril-alapú műanyagok, a nylon, a polietilén, polipropilén vagy a poliészter általában nem tartalmaznak lágyítót, de előfordulhat, hogy a saját polimer kis molekulatömegű frakciói (oligomerjei), amelyek eleinte a lágyító szerepét töltik be az anyagban, idővel kivándorolnak és hasonló gondokat okoznak, mint a fent említett additív-lágyítók. b) Savakat kibocsátó anyagok A fa kis molekulatömegű karbonsavakat, ecet- és hangyasavat, metanolt, etanolt, metil-acetátot, illetve propánsavat, izobutánsavat és butánsavat bocsát ki. A kibocsátott savas gőz mennyisége a fafajtól és természetesen a környezeti tényezőktől függ. A legtöbb ecetsavat és hangyasavat a tölgy, a cseresznye, a szilfa, a szelídgesztenye, a hárs és a duglászfenyő gesztje bocsátja ki, kevesebbet a norvég fenyő, a tikfa, a mahagóni, a nyírfa, a bükkfa, a kőris és a duglászfenyő szijácsa3’ 4\ Pontos adatokat szolgáltat a különböző fafajták savasságáról, pH értékéről Babos Károly „Faanyagismeret és Fafaj- meghatározás Restaurátoroknak” c. tankönyvében. A Smithsonian kutatói kalcium-acetát + kalcium-formiátnak azonosították a természettudományi gyűjtemény egyik csigáján található 1 mm vastag sóréteget, amely a csiga aragonitjából (kalcium-karbonát) és a raktározására szolgáló duglászfcnyőből készült doboz által kibocsátott ecet-, és hangyasavból keletkezett. Hasonló okokra vezették vissza a történeti gyűjteményben, szintén fadobozokban őrzött korall-ékszereken a kalcium-acetát képződését vagy az ólomgolyók felületén kialakult ólom-formiát és a cinkedényeken keletkező cink-formiát korróziótermék megjelenését.5 Arra, hogy a furnérlemezből nagymennyiségű ecetsav szabadul fel, az egyik legizgalmasabb felfedezésük az egyik washingtoni múzeum ólomtetejéről jégcsapként lecsüngő ólom-acctát, illetve bázikus ólom-karbonát azonosítása volt. Arra következtettek, hogy az ólom gyors korrózióját az azt alátámasztó rétegelt farostlemezből kibocsátott ecetsav, és az eső miatt gyakran nedves fagerendákon növő gombák által termelt széndioxid okozta. Adatok vannak arra, hogy a fa szekrényekből, azok bevonataiból vagy ragasztóanyagaiból kipárolgó ecetsav vagy hangyasav hatására fehér kristályok ütöttek ki a kerámia6, a mészkő7, kagyló-csiga8 és tojás9 tárgyakon. Sokan próbálkoztak a magas mésztartalmú gyűjteményi darabokon megjelenő kristályos anyag vizsgálatával, amelyet egyesek egy hidratált komplex kalcium-acetát-nitrát-klorid sónak1 , míg Tennent hidratált komplex kalcium-acetát-formiát sónak [Ca(CH3COO)(HCOO) • H2O]11 azonosított. Collings és Young nemcsak a nagy lignintartalmú farostból készült lemezeket teszik felelőssé a rájuk kasírozott fotók tönkremeneteléért, hanem azt tapasztalták, hogy azok sok kéndioxidot (amelyből idővel kénsav lesz) és hidrogén-szulfidot kötnek meg a környezetből és ezért fennáll mind a papír savas lebomlásának, mind az ezüst feketedésének a veszélye.12 Az, hogy az ólom különösen érzékeny a savakra, régen köztudomású, de nemrégen nátrium-szeszkvikarbonáttal kezelt bronztárgyakon is észleltek olyan korróziót, amely nátrium-acetát-trihidrát kristálynak bizonyult, és amely a bronzok tárolására szolgáló szekrény faanyagából származó ecetsav hatására alakult ki.13 Van úgy, hogy e savak teljesen felemésztik a fémet, de az is gyakori, hogy csak egy vékony, összefüggő korrózióréteg alakul ki rajtuk.14 A hatvanas-hetvenes években több kutató is foglalkozott azzal, hogy a különböző fákból készült szekrényekben feltűnően gyorsan korrodeálódó ólomtárgyak (jelvények. 15
