Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Szőke Balázs: XVI. századi keréklakatos pisztoly restaurálása
XVI. SZÁZADI KERÉKLAKATOS PISZTOLY RESTAURÁLÁSA Szőke Balázs Összefoglalás: vízből előkerülő régészeti fémtárgyak között sokszor találunk lőfegyvereket, restaurálásuk különösen nagy figyelmet igényel. A restaurátor által alkalmazott eljárások nagy része mechanikus, kerülete a hosszantartó és sok esetben savanhidrideket hátrahagyó agresszív vegyszeres kezeléseket, helyettük elbomló komplexképzőket alkalmazott. A közel fél évezredes múltra visszatekintő pisztoly1 fejlődése a XV. századtól a XIX. század közepéig szinte kizárólag a fegyverek elsütő szerkezetének tökéletesedésére szorítkozott. Az első zárszerkezetnél, az ívelt pályán mozgó kanóccal szerelt kart, elsütő billentyűvel lehetett működésbe hozni, amely így meggyújtotta a serpenyőbe helyezett lőport, a gyújtást biztosító kanócról ezt kanócos zárszerkezetnek nevezték el. A pontosabb célzás ellenére számos hátránnyal rendelkezett, a gyújtást végző kanóc érzékeny volt az időjárásra (nedvesség, erős szél), és mivel állandóan égnie kellett, csak rövid tű/készültséget tett lehetővé. A XVI. századra a méretbeli csökkenések új, főként lovasság által alkalmazott fegyvert eredményeztek, melyet pisztolynak1 nevezünk. A kanócos fegyverek korábban említett hiányosságai miatt új, az időjárástól független, hosszú tűzkészültségct lehetővé tevő fegyver vált szükségessé. A kísérletezések eredményeként a XV. század utolsó negyedére német területen megszületett a keréklakatos zárszerkezet (Radschloß), és vele a köves gyújtás elve. Az elsütő szerkezet lelkét alkotó recézett acélkereket, a kerékből kinyúló tengely kulccsal történő elforgatásával lehetett felhúzott állapotba hozni. A kereket felhúzott helyzetben kerék hátsó oldalába fúrt mélyedésbe beakadó kétkarú emelő akasztotta meg. A kerék előtt vagy után rugó hatására csuklósán mozgó kovatartó helyezkedik el, lövés előtt a kovatartót a kerékre hajtották. Az elsütő billentyű meghúzásakor megnyomta az emelő hátsó végét, mire a másik végén levő fog kiakaszkodott a kerékből. A megfeszített rugó a lánc útján nagy erővel fordította vissza a tengelyt és vele a kereket. A kerék a ráfekvő piritből izzó darabokat tépett le, amelyek begyújtották a serpenyőbe helyezett lőport, majd a töltetet. Természetesen a hosszú tűzkészültség ellenére voltak hátrányos tulajdonságai. A zárszerkezet bonyolultsága miatt előállításuk drága és hosszadalmas volt; gyakran kellett tisztítani, rosszabb esetben javítani. A lovas fegyverként született pufferokat2 a katonák a nyeregtáskában két oldalt hordták; korai típusaikra jellemző a mandula alakú markolat végződés, mely a XV. század végére csont vagy fém gombbá alakult. A vadász és polgári használatra készült fegyvereket gazdagon díszítették, fém, kő, csont berakással látták el. A megrendelők a csövet gyakran tausíroztatták, családi címerüket és nevüket megörökítve. 1 Pistoia, itáliai város nevéből származtatható 2 lovassági, hosszúcsövü pisztoly 157