Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Súlyosan károsodott pergamenkódexek restaurálásának lehetőségei
SÚLYOSAN KÁROSODOTT PERGAMEN KÓDEXEK RESTAURÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Beöthyné Kozocsa Ildikó Összefoglalás: A kutató-fejlesztő munka során új eljárások kidolgozása vált szükségessé, így például a kéziratok sérült festékanyagainak rögzítése, amelyet tizenhárom anyag kipróbálása és ellenőrzése után, Klucel M-cs (hidroxi-propil-cellulóz) ecsetelésscl oldottak meg. A lepergő aranyozásokat ti további károsodástól tojásfehérjéből készített emulzióval védték meg. A fertőzött kódexeket Prcventol CMK (para-klór-meta-krezol) etilalkoholos oldatával fertőtlenítették. A meggyengült pergamenek lágyítását, szilárdítását és fertőtlenítését is egy munkafázisban sikerült megoldaniuk a kéziratok állapotának kockáztatását kiküszöbölve. Legjelentősebb újítás a csonka pergamenek kiegészítésére és megerősítésére szolgáló módszer, a pergamenöntés kidolgozása volt. A módszer lényege, hogy a hiányzó részeket szívóasztalon pergamen- és cellulózrostokból, desztillált víz és etilalkohol, valamint hidroxi-etil-metil-cellulóz és pergamenenyv megfelelő arányú keverékéből készült péppel egészítik ki. Lnnék az alapeljárásnak az évek folyamán többféle változatát is kidolgozták, pl. a félszáraz és teljesen megszárított öntettel való munkát. A szerző részletesebben leírja a felsorolt eljárásokat, fényképekkel illusztrálja azokat, végül szakirodalmi jegyzéket is közöl. 1982-ben a Művelődési Minisztérium megbízta az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló laboratóriumát, hogy restaurálja a Budapesti Egyetemi Könyvtár 35 papír és pergamen kódexét - közöttük 12 corvinát. E kódexek a török hódoltság idején Törökországba kerültek és 350 évvel később, 1877-ben adta vissza a török szultán hazánknak. A kötetek igen rossz állapotban voltak, sérüléseik hosszú folyamai következményei. A legelső károsodásokat valószínűleg akkor szenvedték cl, amikor a törökök elhurcolták őket a budai királyi palotából. Azután a feltehetően nedves környezetben történt tárolás siettette további romlásukat. Penészgombák, baktériumok és rovarok támadták meg a kéziratokat. Visszatérésük előtt Konstantinápolyban „gyorsjavításon” estek át, azaz a legrosszabb állapotúakat papír-és pergamendarabkákkal ragasztgatták meg. A megmaradt nyomokból ítélve eredeti fatáblás bőr vagy bársony borítású díszes kötéseiket a törökök egytől egyig lebontották és a könyvtesteket török stílkötésekkel látták el. E beavatkozások természetesen nem váltak a kéziratok javára. Különösen fájdalmasan érint bennünket az eredeti, gyönyörű reneszánsz Corvin-kötések elvesztése. Visszatérésük után a kódexek az Egyetemi Könyvtár széfjébe kerültek, romlásuk megfelelő kezelés híján tovább folytatódott, amint azt a 30, 20, és 10 évvel ezelőtt készült felvételek bizonyítják. Némelyik kódexben szinte olvashatatlanná halványult az írás, lerepedezett a miniatúrák festékanyaga, a pergamen elvékonyodott, lyukacsossá vált, illetve megcsonkult. Néhány kódexhez már nem lehetett hozzányúlni a további károsodás veszélye nélkül. Mivel a X1V-XV. századi kódexek felbecsülhetetlen nemzeti értéket jelentenek, csak a felelősség tudatos vállalásával, a leggondosabb előkészítő munkával foghattunk hozzá a feladat megoldásához. 1980-82-ben az Egyetemi Könyvtári és saját szakembereink meglátogatták (UNESCO ösztöndíjjal is) a legnevesebb külföldi restauráló műhelyeket, hogy megismerkedjenek az ezekben alkalmazott pergamenrestaurálási módszerekkel. A külföldi tapasztalatok, konzultációk eredményéből azonban azt a kö129
