Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Scheinring József: XVII. századi karosszék történeti és technikatörténeti kutatása

Azt írja a szerző, idézem:

„Két XVII. századi magyar széket ismerünk, amelyekről bizonyosan állítható, hogy kárpitozását nyerges készítette. Az egyik a Magyar Nemzeti Múzeum hordozható széke, a másik az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő karosszék. Díszítésük közeli rokonságot mutat egymással. Az előbbinek felületét sávos, az utóbbiét pikkelyes díszek borítják. A minták mindkét esetben domborítottak és körvonalaik lcvarrottak.”

Ugyanitt találtam rá Várnai Imre: A bőrfeldolgozási céhek alakulása című cikkére,10 melyben a szerző kigyűjtve ismerteti 1307-től 1850-ig a bőr és bőrfeldolgozó iparágak ismert céheinek alakulását. Ebből a cikkből kiderült, hogy az általam keresett időpontban, tehát a XVII. században Segesváron több más bőrös céhhel együtt működik a nyerges céh. De ugyanakkor Nagy Sinken sem ismeretlen a bőrfeldolgozás, mert 1564-től a vargák, 1590-től a szűcsök alkotnak céheket. Tehát a MNM székének esetében már majdnem bizonyos lehetek abban, hogy nemcsak erdélyi, hanem ott is készült.

Térjünk azonban vissza az Iparművészeti Múzeum székéhez. Ha a technikatörténeti meghatározások igazak, akkor ennek a széknek is Erdélyből kell származni.

Egyre inkább foglalkoztatott a Bethlen Erzsébet név. A név alapján egyértelmű lehetett volna a dolog, mivel mindenki előtt ismeretes a Bethlenek és Erdély összefüggése. De én több azonosságot akartam. Felhívtam Bethlen Béla barátomat és kollegámat - azt hiszem a név nem ismeretlen a kollegák előtt - és elmondtam neki mi nyomja a lelkemet.

És akkor robbant a bomba. Béla barátom nemcsak, hogy ismeri a Kochanovszky nevet, de Bethlen Erzsébet a keresztanyja volt. Aki az 1930-as években elvált első férjétől, Erdélyből felköltözött Budára a Várba, és Teleki Pál miniszterelnök titkárnője volt társadalmi munkában. 1943-ban kötött házasságot második férjével Kochanovszky Zdenkóval. Bethlen Erzsébet a család tordai ágából származik. Tehát ebben az esetben is már majdnem bizonyos lehetek abban, hogy a szék Erdélyből származik. De ekkor robbant a második bomba. Újból kezembe került Voit Pál Régi magyar otthonok című könyve, és ott az egyik „Patríciusház gótikus boltozató szobája a budai Várban” című képen ott áll a karosszék!11

A könyv képjegyzéke szerint: Gótikus lakószoba Budán a Várban XV. sz. (nagyrészt újkori berendezéssel). És beugrott, hiszen ez Bethlen Erzsébet lakása! Tehát a két szék történetének kutatásában idáig jutottam.

Volt azonban még valami, ami nem hagyott nyugodni a két szék feltehető származását illetően, mégpedig az, hogy az egyik Tordáról, a másik Segesvárról származik. B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk Erdélyben című könyvében12 feldolgozza a székek kialakulását, karos pádtól bőrrel borított karosszékekig, illetve minden típusnál megad feltalálási helyet, évszámot is, melyeket régi inventáriumokból gyűjtött ki, részben felhasználva a Radvánszki Béla könyvében leírtakat is.13

A könyvek alapján a korban és stílusban megegyező székek származási helyét kigyűjtöttem és felvetítettem térképen. Nagyon meglepő eredményt kaptam. Amint a képen is látható egy fekvő U alakú körben helyezkednek el azok a helységek ahol a székek találhatók a Kisküküllő illetve Nagyküküllő vármegye peremvidékén. És ebbe ugyanúgy beletartozik Torda és vidéke, valamint Segesvár is.

10 Várnai Imre: A csizma és a csizmadiamesterség. A bőrfeldolgozó ipari céhek alakulása. Közmondások és szólásmondások. Cipóipari dokumentáció. VII. évf. 1963. 3. sz. 85-151. o.

11 Voit Pál id. műve 83. o., 313.o.

12 B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Kriterion, Bukarest. 1970. 126-133. o.

13 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. Budapest, 1897. 28. o.

11