Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Béres Erzsébet Anna: Alvaro Pirez de Évora A feltámadt Krisztus című képének restaurálása

rcndc/ődésű foltokat mutattak mint a felület, s ezek némelyike biztonsággal tömített szújáratnak volt minősíthető. A sötét és világos területek látványa azonban csak arról győzött meg, hogy ott két- háromféle matéria is van. Hajlottam rá, hogy a világos folt a tömítés (kontrasztot adó) - hiszen látványa csak árnyalatnyira tért el a tömített üregekétől. A rétergcsiszolatok mikroszkópos vizsgálata sem nyújthatott támopontot, mert a mintavételi helyeket - csak a sérülések mentén kerestem, hiszen tisztítás előtt csak találomra választhattam volna a többnyire összefüggő felületen. Ezek után az oldószerteszt, ill. a feltáró „ablakok” a kétféle aranyozást, a zászlót, testszíneket, és főként a ruhát célozták. (A tisztítás újabb mintavételeket tett lehetővé, ezeknek a vizsgálatok - nak/felvételeknek azonban már csak dokumentációs jelentőségük van.)

A megsötétedett lakkot mindenütt eltávolította a cellosolve-etanol 1 : 1 arányú keveréke. Különös gondot ebből a szempontból csak a lüszterezett keret jelentett. Hamar kiderült, hogy az olajarany arabeszk a kátrányos konzerválás után került a képre. A kátrányos viasz csak hosszas puhítgatásra (dimctil formamid) mechanikusan volt eltávolítható, s nagyjából ez jellemezte a zászlón és az arcon, kézen lévő „retusokat”, és az olajos kötésű színes (zöld, barna, piros, fehér) kitteket. A gallérról ugyanez elmondható, ám ott az olajos átfestések, kátrány és zöldes kitt alatt roncsolt, morzsálódó fehéret, szürkét, kétféle zöldet s egy nagyon is kemény, szemcsés, barna festést találtam egymás alatti, melletti össze-visszaságban. Az nyilvánvaló volt, hogy a zöld lehetett az „igazi”, de hogy azt épségben fel lehet-e tárni, bizonytalannak tűnt.

Lassan gyarapodó ismereteim egyre több kétséget támasztottak, s egymagámnak megválszolhatatlan kérdéseket vetettek fel: - elégséges lenne-e a meglévő állapot védelme? - elengedhetetlen-e a feltárás? - teljes felületen vagy csak részeken történjen? - hogyan kezeljem a keretet? - s hogyan kezeljem azt a romot, ami a gallér helyén várható? A beavatkozás mértékének meghatározásához nem lehetett figyelmen kívül hagyni a mű ikonjellegét és a rendelkezésre álló időt sem.

Egy szakmai konzultáción került sor a döntésre: mindenképpen szükséges tisztázni az eredeti állapotot (nem helyreállítani!) és biztosítani kell annak további megóvását - különös tekintettel az utaztatására. E döntés értelmében a képet minden olyan, utólagosan felvitt anyagtól meg kell szabadítani, melynek eltávolítása nem veszélyezteti az eredeti réteget. A palást szegélyét díszítő arabeszk - bár későbbi munka - mégis megtartása mellett döntöttünk, mert ez volt az egyetlen olyan, a kép történetiségéhez tartozó beavatkozás, amely harmonikusan illeszkedik az ábrázolásba, így emeli a megjelenés esztétikáját. Ezen kívül egy halvány, arany foltocskából gyanítható, hogy hasonló díszítmény pusztult cl a galléron. A profilozott keret szintén elfogadható a kép szerves részeként.

Elkészítettem a restaurálási tervet, majd nagy izgalommal és kíváncsisággal kezdtem feltárni a gallért. Az olajos átfestések alatt szinte csak színes kitteket találtam. Ezek megjelenése a röntgenfilmen sötét. Eszerint csak az a kevés világos folt jelentette az eredetit... és az is milyen állapotban...! (Különös hogy ahol a próbatisztításokat végeztem, éppen volt alattuk valami temperás romhalmaz.) A gyurmára emlékeztető kittek eltávolítása után a gallér helyén háromféle felület lett látható:- Egy, a gallér kb. 3/4-ét borító, durva szemcséjű, cement keménységű barna felület. Alatta több helyen plasztikusan is sejlettek az eredetinek remélt foltok, s fölötte a kátrányon kívül még valamiféle kék festék is volt helyenként.- A már leírt morzsálódó temperás festkékek az elmaradhatatlan kátrány által összetartva. (Ezt igyekeztem eltávolítani és helyette Paraloiddal rögzíteni a felületet.)

111