Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Scheinring József: XVII. századi karosszék történeti és technikatörténeti kutatása

Az Újkori Osztályon többet nem tudtam meg, de kiderült, hogy az eredeti leltárkönyvek és az irattári anyag a Középkori Osztályon vannak. Engedélyt kértem és kaptam az osztálytól a kutatásra. így most már őket boldogítottam.

A tárgykarton, mely idáig sokat nem árult el, most kezdett kitárulkozni. Az 1917. évi leltárkönyvben június 16-án, 16. sorszám alatt megtaláltam az eredeti belel tározást, az Utalványozási Naplóban 77/916-17 tétel alatt pedig a szék vételi árának kifizetését, amely 500 koronáról szól.5 Majd az Adattárban megtaláltuk az eredeti fotót, mely a széket bekerülési állapotában ábrázolja.

Arra gondoltam, hogy egy ilyen nagymértékű kifizetésnek kell, hogy írásos nyoma is maradjon, ezért elkezdtem az 1917. évi irattári anyagot átnézni. Már az első csomagban előkerült egy levél, amely megdobogtatta a szívemet és nagy reményekkel töltött el. Ez egy jelentés volt, melyet Varjú Elemér, az Erem- és Régiségtár akkori igazgatója írt a főigazgatóságnak az osztály 1917 második negyedévi munkásságáról.6 Idézem:

„...Kiemelkedő tárgy egy XVII. századi faragott karosszék, párnázott bőrüléssel és bőrkitöltésű párnával. Valószínűleg hordozható szék volt, mert a rudakat tartó vaspántok még rajta vannak. Vétel Segesvárról.”

Ez a levél serkentett arra, hogy az előző évek levelezését is átnézzem. Kezdtek előkerülni a levelek, német illetve magyar nyelven. Előtérbe került az eladó személye - Haldenwang Károly - akivel a múzeum német nyelven levelezett. Ebből feltételezem, hogy az illető segesvári szász polgár lehetett. De a levelek már csak a megvételt igazolták. Pénzkifizetéssel, szállítással, csomagolással foglalkoztak.

De az, hogy hogyan került szóba egyáltalán a vétel, az nem derült ki. Pedig, ahogy az irattári anyagot olvastam kirajzolódott előttem az akkori tárgyvétel menete.

Részben a tulajdonosok felajánlásából, melyet levélben tettek, (kisebb tárgyak esetén felküldték őket a múzeumba) vagy a múzeumőrök útijelentéseiből, akik vagy már konkrét, felajánlott tárgyat utaztak megnézni, vagy kutató, illetve gyűjtőkörúton voltak.

Az is világossá vált, hogy egy-egy értékesebb tárgy vagy tárgyegyüttes (pl. a bártfai könyvszekrény XV. sz.) több éves levelezés után került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába.

3. XVI. századi faragott bőrkárpitos szék (Iparművészeti Múzeum)

16th century carved leather upholstered armchair (Museum of Applied Arts)

5 Ld. errről még: Irattár, 266-916—(okt. 31.) sz. irat. „Pénztár küldjön 500 kor.-t. Haldenwang Károly kereskedőnek, Segesvárra egy XVII. sz.-i faragott székért.”

6 236-91 7. sz. irat. Jelentés az érem- és régiségtár II. és III. negyedévi működéséről.

9