Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Gát Eszter: Javítások és restaurálások Beethoven Broadwood zongoráján, 1818-1966
A zongorát, ezt követően 1936-ban, a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében, a Liszt Ferenc Emlékkiállításon láthatta újra a közönség.55 Ebből az időből sem maradt javíttatásokról híradás, de elképzelhető, hogy a frankfurti, vagy a budapesti kiállítás alkalmából letisztították, esetleg más kisebb munkákra is sor került. A Második Világháború alatt a műkincsek nagy részét ládákban, a múzeum pincéjében tárolták. A kisebb hangszereket, az épülettel szomszédos Festetich palotába vitték.56 A zongorák, a főépület belső lépcsője alatt kialakított raktárba voltak bezsúfolva. Ebből az időből származó nagyobb sérülés a hangszeren nem látható. A következő, 1951-ből származó feljegyzést, a zongora főbb adataival Franz Josef Flirt kérésére készítették.57 * A hivatalos levél másolata nem maradt fenn. A ceruzával írott, szűkszavú lejegyzés szerint, a hangszer háromszoros húrozású és valamennyi húrja acélból van. Ugyanezt az adatot ismételten olvashatjuk Késéi Sakka 1967-ben megjelent cikkében is. 1956-ban, a zongorát a kupolateremben újra kiállították és a kiállítás még állt, amikor a forradalom kitört. A múzeum egyik szárnyában nagy tűz pusztított, de a zongorának ekkor sem esett nagyobb baja. A másfél évszázad hányattatása során azonban, sok kisebb nagyobb sérülés keletkezett, és a zongora már nem volt kiállítható állapotban. Ezért újra esedékessé vált egy nagyobb javítás. 1960-as évek A hangszergyűjtemény vezetője, Gábry György felkérésére Ehall Vilmos zongorakészítő,59 egy szakvéleményt készített. Ez a - dátum nélküli, a hatvanas évek elejéről származó - leírás a zongora akkori állapotán kívül, javítási tanácsokat is tartalmaz. Tanulságai miatt az egészet szó szerint idézzük: Szakvélemény: A Broadwood London gyárnak, Beethovennek ajándékozott zongoráról. A zongora, a ma is fennálló, Anglia legnagyobb zongoragyárának 250 cm hosszú gyártmánya. Kalapács szerkezete Backers és Stodart 1772-ben feltalált lökőnyelves angolszerkezet (más néven félangolszerkezet). E szerkezet Cristofori szerkezettel szemben óriási előnyt jelentett, mert tartósabb és masszívabb s a legnagyobb haladás, hogy a kiváltás pontosan beszabályozható volt. Kis módosítással, az olcsóbb hangszereken az Erard mechanika helyett, ma is gyártják. A Forte vagy jobb pedál két részes. A basszus felé eső rész csak a basszus tom- pítóját emeli, a másik félrész csak a discant tompítóját. A kettő együtt az egész tompítót. A zongora billentyűzetének terjedelme a contra C-től a négyvonalas c-ig terjed, tehát hat oktávos, ami körülbelül egy 1800 év körüli gyártásra enged következtetni. Dr. Bartha Dénes: Liszt Ferenc Emlékkiállítás. Leíró lajstrom, 248. tétel. Budapest, 1936.40 old. 56MNM Irattár 1946/35 A hangszergyűjteményt 1951-ben rendezték, ekkor több hangszer újraleltározására is sor került. Néhányat hangszerjavítóval megjavíttattak s a gyűjtemény is gyarapodott néhány tárggyal. Az iratokat Höllriegl József véleményezte, elképzelhető, hogy a feljegyzés is tőle származik. MNM 1951/69; F. J. Hirt: Meisterwerke des ^lavierbaus. Olten, 1955. 47 old. Keisei Sakka: Beethovens Klaviere. In: Colloquium Amicorum; J. Schmidt Görg zum 70 Geburtstag. Bee- ^hovenhaus Bonn. 1967. 335. old. Ehall Vilmos (1893-1981) 1958-tól a hatvanas évek elejéig mint óradíjas zongorarestaurátor dolgozott a múzeum hangszergyűjteményében. MNM 863-01-78/1958 UO 108
