Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Szentkirályi Miklós: Munkácsy Mihály Golgota c. festményének restaurálása
MUNKÁCSY MIHÁLY GOLGOTA C. FESTMÉNYÉNEK RESTAURÁLÁSA Szentkirályi Miklós Összefoglalás: A festményen gyakori utaztatások következtében gyakran végeztek kisebb-nagyobb javításokat, esetleg felújításokat. Méreteinél fogva a festményt csak felhengcrelve tudták szállítani, így tudjuk, hogy több tucatszor tekerték fel-le a vásznat, illetve feszítették fel az új helyszíneken. Szinte csoda, hogy ezeket a megpróbáltatásokat kibírta a festmény. Budapestre érkezésekor is a nem megfelelő csomagolás következtében károsodásokat szenvedett: nagyfokú nedvesedés volt tapasztalható a dublírvásznon, a felázott ragasztóanyagok penészesedés- nek indultak. A légpárnás csomagoló fólia a kicsorgó ragasztóanyagok következtében ráragadt a képre, másrészt maga a kép is összeragadt, és a festmény alapozása felpuhult. A lakk és festékréteg jelentős területeken kifehéredett. Később, a feltáráskor derült ki, hogy a kép nagy részét át is festették. Nagy munka hárult a három restaurátorra, akik a festmény megmentésén dolgoztak. A restaurálás vezérelve az volt, hogy a megmenthető eredeti felületek maximumát tárják fel, konzerválják és állítsák helyre. A kép esztétikai helyreállításánál az apróbb kopásoknál és hiányoknál beilleszkedő retust alkalmaztak, és konkrét formákat csak indokolt esetben egészítettek ki. A festmény korábbi életútjára vonatkozó adatok bőségesen rendelkezésünkre állnak, ezeket a festmény kutatója, Sz. Kürti Katalin írásaiban közreadta. Ezen információk egy része nagy segítséget jelentett a jelenlegi állapot meghatározásánál, illetve a feltárások során napvilágra került meghibásodások és restaurálások időrendi azonosításánál. Érdekes viszont, hogy a festmény sérülésére vonatkozóan csak az 1907-es tűzvésszel kapcsolatban történt említés, amikoris „levágták a képet” az akkori tulajdonos, John Wanamaker kifejezett kérésére majd biztonságba helyezték egy közeli istállóban. Egyetlen adatot találtunk a dublírvászon hátoldalán, mely a húzószél egykori megerősítésére utal: „Edges Restored by Mr. KRATZ; May 5 1938”. Feltételeztük viszont, hogy a festményen többször végeztek beavatkozásokat, melyeket azokra az adatokra alapoztunk, melyek a gyakori utaztatásokra vonatkoznak: képünk pár darabjával (Krisztus Pilátus előtt) beutazta Európát, majd 1886-ban átkerült Amerikába. 1889- ben ismét Európában, a párizsi nemzetközi kiállításon ünnepli a műértő közönség. 1893-ban már Chicagóban találjuk, majd az 1907-es tűzvészig a Philadelphia melletti Wanamaker rezidencián, Lindcnhurstben. 1911-től a tulajdonos az akkor épült új áruházába szállíttatta a két monumentális festményét és attól kezdve Philadelphia egyik nevezetessége lett, ugyanis minden hús- vétkor két hétig közszemlére tétetett. Ezt a hagyományt folytatták az örökösök, mígnem árverésre bocsájtották a festményeket és a Golgotát új tulajdonosa Magyarországon helyezte el letétbe. Méreteinél fogva e festményeket csak felhengerelve tudták szállítani, így a fenti adatok ismeretében tudhatjuk, hogy több tucatszor tekerték fel-le a vásznat, illetve feszítették fel az új helyszíneken. Ennek tudható be, hogy a húzószélére ragasztott vászonmegerősítések megsokszorozódtak. Szinte csoda, hogy ezeket a megpróbáltatásokat „kibírta” a festmény komolyabb sérülések nélkül. Köztudott ugyanis, hogy az olajfestmény és hordozója néhány évig „kibírja” a többszöri fel- és letekergetést, de az anyag öregedése, a festék száradása következtében egyre ridegebbé, törékenyebbé válik, mígnem e műveletek végzése már nem ajánlott. Mégis, a ma száztíz, éves festmény (Munkácsy 1883-84-ben festette) még 79
