Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Golgotájáról
aki részben az orosz festőkre, írókra hívta fel a figyelmét, részben Messiás című művével (1870) hatott rá. 1881 húsvétján Párizs szenzációja lett a nagyméretű Krisztus Pilátus előtt bemutató. A vallástörténészek közül Desire Laverdant úgy üdvözölte, mint egy vallását gyakorló, áhitatos keresztény festő evangéliumi drámáját, Albert Reville theológus pedig olyan Krisztust látott Munkácsy főalakjában, ,/ninőnek azt a hívők és egyúttal a XIX. század szabadgondolkodói is képzelik. Ez a kép nemcsak a művészet, de az eszmék történetében is korszakot alkotó”. Nyilatkozott Renan is, aki még a műteremben látta a festményt: „Ez az én Krisztusom, én éppen így fogtam fel, mint filozófust, mint embert!" Renan és Zichy együttes hatásának köszönhető, hogy Munkácsy glória nélkül ábrázolta a hitében erős Krisztust. Nem véletlen, hogy ez a puritán felfogás leginkább a bibliaolvasó Angliában tetszett a közönségnek, s hogy a holland ősöktől származó quakcr vallásé amerikai milliomos, John Wanamaker tulajdonába került a második nagy Krisztus képpel, a Golgotá-\al együtt. S talán az sem véletlen, hogy Debrecen, Magyarország legnagyobb református városa, a kálvinista Róma első pillanattól kezdve szeretettel fogadta be és őrzi a trilógia befejező darabját, az Ecce homo-t. Mármint a megfestés sorrendjében befejezőt, hoszen a bibliai történést illetően az Ecce homo a középső rész lenne, lehetne! A Krisztus Pilátus előtt-cl a Golgota követte. 1881 nyarától szakadatlanul dolgozott Munkácsy a témán. Először a Consummatum est! - elvégeztetett - címet adta a képnek, később illetve Krisztus a kereszten, Kálvária, illetve Golgota címmel. 1882-re készült el az első részlet, a Megdöbbenve farizeus alakja, ezt követte 15 előtanulmány. Munkáját meg-megszakította utazásokkal (az első nagy kép bemutatóin vett részt). Ezeket az alkalmakat ragadta meg, hogy ellátogasson ismét a londoni, amszterdami, bécsi, müncheni képtárakba, brüsszeli, antwerpeni templomokba, ahol főként Rubens, Rembrandt, Tintoretto biblikus témájú műveit tanulmányozta. Mindig, mindenhonnan sietett haza, s 1883 nyarán ezt írta feleségének: sietve írok neked, mert egy Krisztus vár, szeretném már keresztre feszítve látni". Egyszer, türelmetlenségében, miután modellje vonakodott, önmagát köttette egy keresztfára. így fényképezte le a ház egyik barátja, De Suse márki. A Krisztus testet így saját magáról és Cecilio Pignatelliről, a fejet Dominique Spagagnáról „mintázta”. A nagy vázlatnál az első magyar Munkácsy ösztöndíjas, Révész Imre segédkezett. Munkácsy sokat bajlódott szerkezeti kérdésekkel, a modellekkel, a kellékekkel. Hihetetlen, de ez a gyorsan, szinte alla-prima hevületben dolgozó festő milyen aggályos tudott lenni egy-egy ruha- vagy fegyverrészlet festésekor. Nem volt elég, hogy könyvből, albumokból tájékozódott, amit tudott maga köré gyűjtött eredetiben. Mint Malonyai írta: ,Pazar előkészülettel fogott munkához; egész raktárt g)’űjtött az öltönyök megfestéséhez, a lovas alakokhoz kitömött paripa állott műtermében. Európa s Amerika sajtója ügyelte, hogy mit csinál. Modelljeit kapkodva vallatták. ” 1884 április 25-én, húsvétkor nyílt meg a szenzációt jelentő tárlat, amelyen Sedel- meyer palotájában, külön e célra emelt pavilonban, egymással szemben állt a két Krisztus kép. Sedelmeyer ugyanis visszahozatta Skóciából a Krisztus Pilátus előtt-et. A bemutató olyan esemény volt, hogy még Maupassant is megemlékezett róla a Bel ami- ban (ott Walter bankár házában mutatták be Markovits Károly: „Hullámokon járó Krisztus” című festményét). A másodbemutatóra - ahogy azt Munkácsy már 1882-ben ígérte - Budapesten, a régi Műcsarnokban került sor. Szeptemberben 92 000 látogatója volt a nevezetes kiállításnak, amelyről a közönség, a főpapok, a ,Jiivatalos” Magyarország a legnagyobb dí74
