Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányutak - Tímárné Balázsy Ágnes: Makisi tánckosztüm, meg a boszorkányorvos eszközei : avagy kell-e kémia az afrikai restaurátornak?

rendszerezés módjával, vagy megtanították őket egy helyiség alaprajzát elészíteni, százalékot számolni (!) és egyéb hasznos tudnivalókra.

Az első három napot különböző műtárgyak szemlélésével, leírásával és állapotfelmérésük készítésével töltöttük. Megtanulták a résztvevők, hogy hogyan használják a szemüket, a nagyítót, a mikroszkópot, a centimétert és a mérleget. A legfontosabb talán annak a terminológiának az elsajátítása volt, amellyel az észlelteket le tudták írni. Csak ezután kezdtük el az „anyag”-gal magával foglalkozni.

.Az atomszerkezetet luftballon modellek segítségével sikerült érzékeltetni, de készítettem egy kirakós játékot is az atomok modellezésének megkönnyítésére. Ne higgye azonban a kedves olvasó, hogy ezekre a játékos módszerekre csak az afrikai restaurátorok szellemi színvonala miatt volt szükség - beválnak ezek minden szintű kémia tanításnál. Mindenesetre ez csak a „gyengéd” kezdet volt, mert ezután végigmentünk a kémiai kötések kialakulásán, a különböző vegyületek fizikai, kémiai tulajdonságain, a halmazállapotok megértésén keresztül a kémiai reakciókig, mégpedig a poszt-graduális szintnek megfelelő részletességgel. Ezt követte a fémek, az agyag, a kerámia és az üveg, a kő, a vakolat, és természetesen az összes szóbajöhető szerves, illetve műanyag kémiai felépítésének, szerkezetének, a belőlük készült műtárgyak technológiájának és lehetséges károsodásainak ismertetése. Az elméletet nagyon könnyű volt illusztrálni a múzeum anyagából válogatott műtárgyak segítségével. Mindehhez számba kellett vennünk károsodásokat okozó környezeti tényezőket és azokat a folyamatokat (oxidáció, redukció, hidrolízis stb.), amelyek a bemutatott károsodások kialakulásához vezettek.

Az anyagismereti részt követte a műtárgyakkal való bánásmód, elsősorban a tisztítási kérdések megtárgyalása. Míg a műlárgykezelést más, utánam jövő tanárok szándékában állt megtanítani, a tisztításhoz szükséges kémiai alapok megteremtését tőlem várták. Ez jelentette talán a legnagyobb felelősséget: ne említsek semmilyen olyan módszert, amellyel kárt tehetnek a műtárgyban, csak olyan anyagokat ajánljak, amelyek beszerzése Afrikában sem probléma és használata az ottani körülmények között sem okozhat egészségi problémát a restaurátornak. Mindezen kötöttségek magyarázzák, hogy ez a téma csak kis részét tette ki a tananyagnak, inkább a vegyszeres kezelésektől való elriasztást, mintsem a „félművelt, de bátor” restaurátori magatartás kialakítását szolgálta.

Az afrikai emberek általában nagyon nyitottak és úgy szívják magukba a tudást, mint a szivacs. Téved, aki azt gondolja, hogy az afrikai restaurátorok kevesebbet képesek megérteni, mint európai kollégáik. Sőt, minthogy nem táplálnak magukban el- őképzeteket és előítéleteket, mindent, amit a tanár magyaráz, eleve igaznak és szükségesnek fognak fel. Ez - bár egy pap erkölcsi felelősségét rója a tanárra - nagyban megkönnyíti az oktatást és oldottá, sikeressé teszi a foglalkozásokat.

Ami viszont megnehezíti, azok az oktatás körülményei. Jós egyetemi városban ugyanis gyakorta (délután pl. soha) nem jön a csapból víz. Teljesen kiszámíthatatlan módon szünetel az áramszolgáltatás. A tanárnak mindig készen kell lenni arra, hogy krétára váltson jól előkészített írásvetítő fóliái vagy diasorozata levetítése helyett.

Amikor megérkeztem Jósba, bevezettek a laboratóriumba. Nem volt más, mint egy üres szoba asztalokkal és székekkel. Valaha volt ott ugyan egy vörösréz desztillálókészülék - mondták -, de az elromlott. Alaposan megnéztem, kiderült, hogy csak a csatlakozója tért el a Jos-i szabványtól. Két napba telt, amíg találtak egy villanyszerelőt, aki kicserélte a csatlakozót, s kiderült, hogy a desztillálónak semmi baja. És, hogy miért tartott minden olyan sokáig? Mert minden „parancs”, ami nálam még az asszisztensemnek szóló kérésnek indult, törzsi szokás szerint több áttételen jutott el a hierarchia legalján álló végrehajtóig.

242