Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálástörténet - Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválásának története Magyarországon

nyok közül a Polikon P210 és Titeron B márkájú gyanták. A poliészter-gyantát aceton- nal duplájára hígítják, hozzáadják az előírt katalizátort és gyorsítót.

Az acetonból kivett fatárgyat az előzetesen felhígított és bekevert műgyanta oldatba teszik, majd vákuumszekrényben impregnálják. Akkor kell kivenni a vákuumból, amikor a gyanta kocsonyás állapotúvá vált. Ekkor a tárgy felületéről a gyanta még lemorzsolható.

1974-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátoképző Intézetében megindult az általános restaurátorok négyéves felsőfokú képzése. A tananyagban a vízzel telítődött fatárgyak konzerválása is szerepelt. Az elkövetkező években - Szalay Zoltán irányításával - több jelentős vízzel telítődött fatárgy restaurálása készült el vizsga- ill. diplomamunkaként (13). így többek között egy avar kétélű kard famaradványai (14), a mosonszentjánosi frank favödör (15), római ládika (16) és az egri várból származó XVII.sz.-i favödör (17).

A 80-as évek közepén fejlesztették ki a pillanatnyilag legolcsóbb és legkevesebb munkát, berendezést igénylő eljárást, a vízzel telítődött faanyagok étkezési cukorral történő konzerválását (18-26).

Az eljárás szerint a vízzel telítődött fatárgyat 50 g élelmezési cukor/1 víz oldatba helyezik. Az oldathoz fertőtlenítőszert adnak, pl. régebben 1% pentaklórfenol-nátriu- mot, ma pedig a Kathon fertőtlenítő család tagjait (23). A fürdőt a konzerválás teljes időtartama alatt a környező levegő hőmérsékletén tartják. Minden 2-3 nap elteltével cukor hozzáadásával az oldat koncentrációját 50 g cukor/1 víz értékkel emelik. Kb. 40 nap után elérik a 750 g/l-es koncentrációt. A továbbiakban a cukor hozzáadását 50 g/1- es részletekben végzik, olyan időközökben, amikor már az előzetesen hozzáadott cukor feloldódott. így újabb 30 nap elteltével elérik a végső 1050 g cukor/1 víz koncentrációt.

A fatárgyat a tárgy mérete által meghatározott ideig ebben az oldatban hagyják állni, hogy a cukor a fa teljes keresztmetszetében egyenletesen eloszlódhassék.

5 cm átmérőjű, 414% víztartalmú tölgyfa minták sikeres konzerválásához 5 hónapra volt szükség.

Az eljárás előnye, hogy a cukor kis molekulamérete miatt (a PEG 300-400-nak felel meg méretét tekintve) könnyen tud a fa mikrokapillárisaiba diffundálni, még a sejtfalakba is képes behatolni, és ott a cellulóz molekulákkal és a fa bomlástermékeivel hidrogénhidas kötést létesít. A fában kikristályosodott cukor nagy szilárdsága miatt kiváló mechanikai tulajdonságokat ad a fának.

Ezzel az eljárással konzerválták a Márianosztrán feltárt középkori kút faleleteit (24).

Ez az eljárás a pillanatnyilag legolcsóbb ismert vízzel telítődött fakonzerválási eljárás, különösen nagyméretű fatárgyak esetében. A cukros eljárás továbbfejlesztésére jelenleg is folynak a kísérletek (25, 26).

Az eljáráshoz nem szükséges a konzerváló fürdőt hónapokon keresztül melegíteni, különleges berendezést nem igényel, tűz- és robbanásveszély nincs. A cukor nem kor- rozív, nem párolgó, könnyen beszerezhető és olcsó anyag.

A kezelés után a fa megtartja természetes színét, könnyen ragasztható. A kezelt fából, ha szükséges a cukor vízzel kioldható, így az alkalmazott eljárás reverzibilitása biztosítható.

Megemlíthető még, hogy a Műtárgyvédelem 1987-ben megjelent számában pár régészeti faanyag konzerválásával is találkozhatunk (27-29).

234