Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Anyagvizsgálat - Gyulai Ferenc: Élelmiszermaradványok vizsgálata
ÉLELMISZERMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA Gyulai Ferenc Összefoglalás: Az élelmiszermaradványok önálló formában (pl. kása, kenyérmaradványok), vagy tárgyakhoz kapcsolódóan (fémtárgyak felületén, kerámia - és kerámiatöredékek belső falára tapadva) fordulnak elő. Ezek az élelmiszermaradványok rendkívül sok információt hordoznak, meghatározásuk hozzájárul az adott kor életmódjának megismeréséhez. A szerves maradványok általában instabilak, a mikroorganizmusok rendkívül gyorsan lebontják őket. Különleges körülmények között (tűz általi szenü- lés, vízborítás, rendkívül száraz mikroklíma) azonban lehetőség van arra, hogy fennmaradjanak. Csak a legutóbbi évtizedek fejlett mikroszkópos technikája, műszeres analitikai kémiai vizsgálatai tették lehetővé, hogy ezeket a szórvány leleteket megfelelőképpen értelmezhessék, bár épp a leletek szórvány voltával, specifikusságával és differenciáltságával magyarázható, hogy egységesen követendő metodika ma még nem alakult ki, az összefoglalóan élelmiszermaradványok elemzésének nevezett komplex vizsgálatokra vonatkozóan. A szerző a balatonmagyaród-hídvégpusztai halomsíros kultúra hulladékgödréből előkerült szerves anyag elemzését adja. 1. Anyag és módszer Willerding (1970) nyomán az archeobotanikai leleteket valódi vagy direkt és nem valódi vagy indirekt leletekre osztjuk. A direkt növényleletek az egykori növény valamely szerve vagy annak része, amelyek ugyan kémiai (pl. égés) vagy biokémiai változásokon (pl. tőzegesedés) mentek át, de kedvező esetben külső alaktani jegyeik, ritkábban szövettani felépítésük összehasonlító vizsgálatok elvégzésére alkalmas. Olykor identifikálásukra cytológiai-mikrokémiai (pl. szálasanyagok), vagy cytológiai-fizi- kai eljárásokat (pl. szálasanyagok polarizált fényben való vizsgálata) alkalmaznak. Az archeobotanikai leletek java részben direkt növényi leletek. Ezek sokszor tudatosan (pl. készletezés, telephulladék, telepégés utáni takarítás, szándékosan, részben véletlenül, kerülnek a talajba. Természeti tényezők hatására (szél, víz, állatjáratok stb.) megint csak növényi részek kerülhetnek a talaj mélyebb részeibe. A földbe került növényi részek viszonylag ellenállóbb része a mag és a termés. Ezek edafikus, klimatikus és biotikus tényezők hatására fennmaradhatnak: turfikálódnak, ritkán nehézfém ionok hatására konzerválódnak, habarcsokba záródhatnak, vagy extrém száraz körülmények (pl. sírkamrák) passziválják, leggyakrabban azonban elszcnült állapotban fordulnak elő (Sági és Füzes 1966). A konzerválódás különbözőségét tehát a leletek anyagának eltérő felépítése, edafikus és klimatikus tényezők, emberi tevékenység okozhatja, de a lelet kora is befolyásolja. A preparálást és a feldolgozást ennek megfelelően több úton és különféle módszerekkel kell végezni. A hazai talajviszonyok közepette előkerült régészeti-növénytani anyagot túlnyomó többségben a tűz, kisebb mennyiségben a humin- anyagok felhalmozódása (humifikáció, azaz tőzegesedés v. turfikáció) konzerválja számunkra. A régészeti korokból származó növényi maradványok leginkább karbonizált állapotban maradnak fenn. Ez lehet természetes szenesedés, vagy tűz általi szenülés. A Magyar Értelmező Szótár (1962) nem tesz különbséget a két fogalom között. Sági és Füzes (i.m.) azonban megkülönböztetik a természetes szenesedést (nyomás, hőmérséklet, időtartam együttes hatása) a tűz általi szenüléstől (pl. pörkölés). Régészeti korokból származó növényleleteknél ez utóbbival kell számolnunk (Nováki 1983). 221
