Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Presits Sándorné: A Herendi Porcelánmúzeum
Európában sorra születtek a fejedelmi alapítású gyárak, mint Sevres, Capo di Monte, Bécs, Berlin, Szentpétervár, Koppenhága és az angol gyárak. A porcelánkészítés A porcelán magas hőmérsékleten, tömörre égő, nemesen tiszta agyagáru-féleség, mely nem engedi át a nedvességet, kemény, ellenáll a vegyi hatásoknak és a hőmérséklet gyors változásainak. Hófehér máza a fény felé fordítva áttetsző. Alapanyagai: kaolin, földpát és kvarc meghatározott keveréke. A gyártáshoz szennyeződésmentes alapanyag szükséges, melyet előbb finomra őrölnek, majd összekeverik és az őrlésnél adagolt vizet kipréselve masszává alakítják. Az a jó, ha a masszát hosszú ideig pihentetik, hogy minél képlékenyebb legyen. Kétféle massza ismeretes: formázó és öntő. A formázó masszához vizet adnak, szűrőprésen kipréselik a vizet, majd vákuumprésbe adagolják és ezután pihentetik. A virág és kosárkészítő masszához dextrint, gumiarábikumot és szódát kevernek. Az öntőmasszához vizet, szódát és vízüveget adnak. Az első darabokat az iparművész készíti agyagból, vagy plasztillinból. Az erről készített másolat a modell. Ennek negatívja a munkaforma, melyet Herenden gipszből készítenek. Ezekbe a negatívokba öntik a masszát, ami ma már öntővezetékbe kerül és öntőcsap adagolja a formába az ún. „slikkert”. A gipsz magába szívja a nedvességet, ha a megfelelő falvastagságot elérték, a felesleges masszát a formából kiöntik és még szikkadni hagyják a darabot a formában. Amikor kiveszik a formából, az előkészítő műhelyekbe kerül. Itt végzik el az olyan műveleteket, mint a ragasztás, az áttörés. (A figurákat több, apró darabból ragasztják össze.) Herenden gépi és kézi korongolással dolgoznak. Mindkettőnél lehet rá- (a tányérokat, csészcalsókat) és beformázni (csészefelsőt, kaspót). A leesett hulladékot még egyszer fel lehet használni. Amikor elkészült a porcelán és megszáradt, vizes tengeri szivaccsal és ecsettel „bc- pucolják”, majd bizonyos száradás után a tárgyat 970-980 °C-on zsengélik. Az égetés ma már gázkemencében történik, a korábbi fatüzelésű kemencék helyett. Ezen a hőfokon a porcelán porózussá válik. Ezt követően a darabokat mázzal telített kádakba mártják. A máz a pórusokba behatolva a porcelánnak csillogó, fehér fényt ad. A máz tulajdonképpen üveg, ami a porcelánnal együtt égve arra ráolvad és szilárdan megtapad. A mázazás után ismét tisztítják a tárgyat, majd megint égetik 1320- 1410 °C-on. Ezen a hőfokon 15-20% -ot zsugorodik, a gipszformára ezt mindig rá kell számítani, tehát nagyobbnak kell lennie. Az égetési ciklus 24 óra, 12-15 óra a felfűtés, 9-12 óra a hűtési szakasz. Tulajdonképpen ezzel az égetéssel alakul ki a porcelán szerkezete. A festés lehet máz alatti, máz feletti magas tűzű és máz feletti alacsony tűzű. A máz alatti festés zsengéit porcelánra történik. A festék ráégetési hőmérséklete 1200-1400 °C. Herenden is van gyors magas tűzű égetőkemence. Nálunk az alacsony tűzű máz feletti festést alkalmazzák. A festékek fém-oxidok, melyeket terpentinnel, vastagolajjal (ragasztóanyag) oldják és tollal vagy ecsettel viszik fel a porcelánra. Arannyal is díszítenek porcelánra. A máz feletti festés és az aranyozás égetése 800 °C körüli hőmérsékleten történik. 214
