Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Duma György: Aranygléttel készült pannóniai cserépedények
porrá nem alakult (usque dum pulvis fiat) (11). Az említett eljárás, melynél a „fazekasok cserépedényei ólmozva lesznek (vasa figuli plumbeantur)”, színes mázak előállítására is alkalmas volt: „...végy ólmot és olvaszd legmegfelelőbben egy edényben (in vasa). Amint teljesen folyós, keverd körös körben kezeddel (circumvolve manibus tu- is), amíg porrá lesz és adj 6 rész sárgaréz reszeléket hozzá (VI. partes limutare aurical- ci) ... legyen azonban sárga, úgy végy tiszta ólomport reszelék nélkül (puro plumbo sine limutare)” (11). Az említett ókori hagyományokat őrző mázazási eljárás - az edényeknek pusztán ólom-oxiddal történő mázazása - a középkort követően Európában még évszázadokig változatlan formában élt tovább (12). Az eltérés mindössze annyi volt, hogy az ólom- oxid mellett a 19. században a szulfidos ólomércet, a galenitet is alkalmazták, valamint, hogy az ólom-oxid vagy ólom-szulfid réteg megkötése helyenként agyagpéppel történt. „A porozást (Bestauben) kell, hogy megelőzze a daraboknak agyagpéppel való leönté- se, ami által a ráhintett ércpor (galenit) egyenletesen megkötve marad” (13). A kerámiai termékeknek ólom-oxid vagy ólomérc ráhintésével történő mázazása nálunk is meghonosodott, és azt a népi fazekasságunk körében a századfordulón még gyakran alkalmazták. „A fazekasok régebben az ólomglétet (ólom-oxidot) vagy mázércet (galenitet) forgatás közben rászitálták az edényekre. A nyers edényre tapadt glét aztán égetéskor az agyaggal összeolvadva igen tökéletlen és egy formátlan mázat alkotott” (14). Ez a technológia, mely a hazai fazekasok körében a 19. században még általánosan ismert és követett eljárás volt, később feledésbe ment. Európa egyes déli területein azonban napjainkban is alkalmazásra talál (15). A rómaiak előtt a mázakhoz szükséges ólom-oxid előállítása ismert volt. Tudták, hogy „ólom-oxid (molybditis) magából az ólomból olvasztáskor képződik (molybditis e plumbi ipsius fusura)” (16). Ennek alapján feltehető, hogy az ólom-oxidot a fazekasok már az ókorban is maguk állították elő, a megolvadt ólomnak levegőn történő hevítésével. Az így nyert terméket - mely mindig ólom-szuboxid (Pb20) és ólom-oxid (PbO) változó arányú keverékéből áll - később az európai fazekasság területén ólomglét néven nevezték (17). A fazekasok által előállított ólom-oxid (ólomglét) mindig finomszemcsés por alakjában képződik. A technológiai kísérletek azt mutatták, hogy mind a fazekasok által ókortól napjainkig azonos technológiával előállított ólom-oxid, mind a különböző ólomvegyületek finomszemcsés őrleményének alkalmazása esetében az egyetlen ólom- oxid rétegből képződő mázak felületén kráterek soha nem alakulnak ki. A technológiai kísérletek igazolták, hogy a pannóniai mázas cserépedényekre jel lemző kráterszerű mélyedések képződése a cserép felületére felvitt ólom-oxid rétegben lévő durva szemcsék kis területre összpontosuló, erős feltáró hatásának következménye. A kerek bemélyedések kialakulásához szükséges 1-3 mm méretű szemcsék ólom, ólomérc, valamint arany- és ezüstglét aprításával egyaránt nyerhetők. Az említett anyagok közül az ólom, kedvezőtlen apríthatósága és a fazekaskemencékben az égetés folyamán kedvezőtlen, nehezen végbemenő oxidációja miatt, a gyakorlatban aligha jöhetett számításba, az ólomércnek az európai fazekasság területén történő alkalmazása csak a 19. századtól kezdődően ismert. Ezért bizonyosra vehető, hogy a durvaszemcsés ólom-oxidot tartalmazó rétegek elsősorban az aranyglét, illetőleg ezüstglét néven ismert kristályos ólom-oxidot tartalmazták. A megolvadt ólom felületén, 335 °C hőmérsékleten lévő olvadáspontja felett, előbb szürke színű ólom-szuboxidból (Pb20) álló réteg képződik, mely később vörösizzáskor részben sárga színű ólom-oxiddá - ólomglétté - (PbO) alakul. A tiszta ólom-oxid 886 ±2 °C hőmérsékleten megolvad, az olvadékból lehűléskor kristályos ólom-oxidok keletkeznek. Az ólomnak e tulajdonsága - mely már az ókorban ismert volt - teszi le177
