Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Kovács Petronella: Egy XVIII. századi gyermekkoporsó konzerválása
EGY XVIII. SZÁZADI GYERMEKKOPORSÓ KONZERVÁLÁSA Kovács Petronella Összefoglalás: A selyemmel borított, rézszögekkel kivert gyermekkoporsó a sárospataki rk. templom feltárásakor magas relatív páratartalmú kriptából került elő, majd száraz múzeumi raktárban tárolták. Konzerválásáig húsz év telt el. A koporsó állapotából adódóan a következő feladatokat kellett megoldani: 1. a fémszögek kloridmcntesítése és tisztítása, 2. a kiszáradt, törékeny faanyag szilárdítása, 3. a törékennyé vált selyemmaradványok tisztítása és konzerválása, 4. a koporsóalj összeállítása. A kompozit tárgy anyagainak együttes kezelésére irányuló kísérletek után a restaurátor a fém, a selyem és a fa külön-külön történő konzerválása, majd tárolása mellett döntött. A sárospataki római katolikus plébániatemplom helyreállítását megelőzően 1964 és 1965 között Gervers-Molnár Vera a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából az épületben és környékén régészeti feltárásokat végezett. Az ásatás célja a templom építési periódusainak és korábbi szintjeinek feltárása volt. Az épület belsejéből kihordott feltöltés alatt több mint egy méter mélységben kriptarendszert találtak.1 A tanulmány témájául szolgáló gyermekkoporsó az északi mellékhajóban, a XVIII. század elején épített, XV. számú kriptából kerüli elő.* 2 A koporsót az ásatás után nem kezelték, s csak húsz év elteltével került a Központi Múzeumi Igazgatóság Restaurátor Osztályára. (1-2. kép) A lucfenyőből készült gyermekkorporsót ererdetileg fehér selyemmel borították,3 majd a gyermek nevét és halálozásának dátumát vasszárú rézfejű szögekkel verték ki, ezzel egyúttal a selymet is rögzítették a fához.4 (3-4. kép) A rendelkezésünkre álló anyakönyv tanúsága szerint a gyermek Barbara Mária Theresia Bányász, 1771. április 7-én született, 1772. szepember 9-én halt meg és szeptember 10-én temették el a vár- templom kriptájában.5 V. Ember Mária tanulmányából tudjuk, hogy a kriptában 94% relatív légnedvességet mértek.6 Ez az oka, hogy a koporsók zöme elkorhadt, tudomásunk szerint a gyermekkoporsó az egyetlen máig is fellelhető darab. E koporsó esetében is megindult a selyem degradációja, a fa korhadása és a fémszögek korróziója. A szögek vas szárainak fából kiálló része korrodeálódott, ennek következtében sok szögfej lehullott. A korróziótermékek a fát helyenként, a textilt teljesen elszinezték. A faanyag a korhadás során szerkezetileg meggyöngült, mechanikai szilárdsága nagymértékben csökkent. A koporsóalj deszkái szétestek, részben a talaj, részben a tetem bomlásából származó nedvek hatására erősebben károsodtak, mint a fedél. Gervers-Molnár V.: Sárospataki síremlékek. Művészettörténeti Füzetek 14. Akadémiai kiadó, Budapest, j983. A kripta leírását ld. Gervers-Molnár id. mflv. 85. old. 26. jegyzet. ' A textil anyagvizsgálatát Gondár F.rzsébet (Textilipari Kutatóintézet), a faanyagvizsgálatot dr. Babos Károly (I.LTE) végezte (Picea Albies (L.) Karst) lucfenyő. Már a XVII. század közepétől szokásban volt a koporsó fedelén szeggel kiverni a benne nyugvó személy nevét és életkorát, amint ezt Andrássy Mátyásné Monaki Anna 1651. november 1-én kelt végrendelete tanúsítja: , .Ezüst szegeket pedig az én tetejes koporsómra ne szegezzetek, hanem minemű szegeket csináltattam, azzal a magam nevét ki szegezzétek, és az én fejemnél egy címert hagyjatok, a többit ajándékozzátok el.” Radvánszky ji.: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I—II. Budapest, 1879. Köszönetét mondok Várady Lászlónak (Rákóczi Múzeum, Sárospatak) az anyakönyvi adatokért. 6 Ember Mária: XVI-XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptából. 113
