Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Gát Eszter: Javítások és restaurálások Beethoven Broadwood zongoráján, 1818-1966
JAVÍTÁSOK ÉS RESTAURÁLÁSOK BEETHOVEN BROAD WOOD ZONGORÁJÁN (1818-1966) Gát Eszter Összefoglalás: 1817-ben a nagymultú londoni Broadwood cég tulajdonosa, Thomas Broadwood bécsi látogatását követően elhatározta, hogy zongorát ajándékoz Beethovennek. Az akkori világ legjelentősebb zongoragyára évente több, mint ezer darabot készített, hússzor annyit, mint a nagy bécsi műhelyek. A Broadwood zongorák nemcsak a szigetországban, hanem Amerikában, Franciaországban sőt Oroszországban is népszerűek voltak, a bécsi mesterek által uralt Duna melléki országokban viszont ismeretlenek maradtak. Beethoven korának egyik legmodernebb zongoráját kapta ajándékba. A hónapokig tartó hajóút után azonban a vadonatúj zongora máris javításra szorult. Beethoven az angol zongorát folyamatosan használta. Minden második héten hangolót hívott hangszeréhez, és csak ritkán engedte meg, hogy más is játszék rajta. Több próbálkozás történt a zongora hangjának erősítésére, a mester egyre romló hallása miatt. Később a zongora Liszt Ferencé lett, majd a zeneszerző óhajának megfelelően a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A cikk végigkíséri a zongora javításainak, restaurálásának történetét. A legutóbbi restauráláshoz kedvező alkalom kínálkozott 1991-ben, a zongorát egykor gyártó Broadwood cég közreműködésével a londoni THORN EMI céggel kötött szerződés részeként. 1817-ben, a bécsi látogatást követően, Thomas Broadwood elhatározta, hogy egy zongorát ajándékoz Beethovennek.1 A nagymúltú londoni Broadwood cég ebben az időben élte fénykorát. Az akkori világ legnagyobb zongoragyára óriási sorozatban készítette hangszereit. Évente több mint 1000 darabot! Hússzor annyit, mint a nagy, bécsi műhelyek. A Broadwood-zongorák nemcsak a Szigetországban, hanem Amerikában, Franciaországban, sőt Oroszországban is népszerűek voltak. Mégis ismeretlenek maradtak a bécsi mesterek által uralt Duna melléki országokban, és így Bécsben is. Beethoven, korának egyik legmodernebb zongoráját kapta ajándékba. A John Broadwood által, a 18. század hetvenes éveiben tökéletesített, úgynevezett lökőnyelves mechanika biztonságos és mégis érzékeny játékmódot tett lehetővé. A londoni zongorákról közismert volt, hogy hangjuk erőteljesebb, hangszínűk vaskosabb mint a bécsieké. A basszus húrjai különösen szépen, átható hangon szóltak, a diszkánt hangok ehhez képest vékonyabbak, áttetszőbbek voltak. A küldeményt 1817 decemberében bocsájtották útjára, de az csak fél év múltán - hónapokig tartó hajóút után - érkezett meg Trieszt kikötőjébe, hogy azután néhány hetes szekérút után végre Bécsbe érkezzék. A zongorát megelőzte a híre: „Stein a múltkor egész este nálam volt. Három héten belül meg lesz az új hangszerem. Nagyon örül az Ön angol [zongorájának]2 1 A zongora történetét Gábry György publikálta. Beethoven és Liszt zongorája, Folia Archaeologica, XVI. 1965. „Stein war letzthin den ganzen Abend bey mir. Binnen 3 Wochen versprach er mir mein neues Instrument. Er freut sich auf Ihr englisches.” 1818. febr. eleje. Ludwig van Beethovens Konversationshefte;Leipzig 1972- 1988 (BKH) 1/31 99
