Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Lakiné Tóth Ilona: A zászlófestészet kialakulása Magyarországon és a festett zászlók restaurálási problémái

- Sz. Kir. Pest Város Magyar Polgári Gyalog örhad, 1844-zászlaja (Hadtörténeti Múzeum)- Nordoni Leegemoorsgesellschaft 1872-ből származó zászlaja (Norden-Deutschland)

2. A zászlómező mindkét oldalára száradó-olaj kötőanyaggal festett kép, képek, betűk feliratok:- Heves és Külső Szolnok megyék insurgens-zászlaja (Dobó István Vármúzeum - Eger)- 1848/49-es szabadságharc idején használt zászló - az úgynevezett „Vécsey zászló” (Magyar Nemzeti Múzeum)- Sándor Péter, székely főrend temetési zászlaja (magántulajdon)

3. A zászlómezőből kiemelkedő száradó olaj kötőanyaggal festett kép:- Esztergomi huszár insurgens ezred zászlaja, 1809 (Magyar Nemzeti Múzeum)

A múzeumi gyakorlatból tudjuk, hogy a festett selyemzászlók az esetek többéségében olyan nagyon töredezettek és sérültek, hogy állapotuk megmentésére, vagyis a zászlók megsemmisülésének megakadályozására komoly múzeológiai, technikai és restaurálási ismeretek szükségesek. Nem csupán arról van szó, hogy konzerváljuk'4 a még meglevő darabokat, hanem, hogy anyagi, kémiai, továbbá művészettörténeti és restaurátori szempontokból is „helyesen” rekonstruáljuk a zászlókat. Rutinvizsgálatok alapján kapott adatok nem mindig egyértelműek, s ezért művészettörténeti és múzeológiai ismeretekkel együtt a restaurátornak helyesen kell döntenie a műtárgy helyreállításáról. A tárgy fizikai szerkeztésével kapcsolatos ismereteken kívül a tárgy keletkezésének, használatának, későbbi javításának stb. összefüggéseit is ismernie kell. Ezen ismeretek nélkül a műtárgy megmentésénél olyan károkat okozhatunk, amelyek a későbbi kutatásokat helytelen mederbe terelhetik.

Az egylapos, egyik vagy mindkét oldalukon festett zászlók restaurálása a textílrestau- rálás legnehezebb feladatai közé tartozik, ugyanis a festetlcn és festett részek restaurálása különböző eljárást igényel. A zászlókon a pigment közvetlenül kötődik a festék kötőanyagával a textílrostokra. A zászlót nem festették be egész felületén, a festmény elütő része a kompozíciónak. A zászlófesték számára a beszívódó festék alkalmas volt, mivel jobban rögzítődött a díszítés, s ugyanakkor a zászló szabadon lebeghetett. Hosszútávon azonban ez az eljárás eredménye a visszájára fordul, mivel a savas kötőanyagok (különösen az olaj és a gyanta) káros hatással vannak a textil rostjaira. A kötőanyag káros hatását bizonyos pigmentkombinációk is fokozzák.25 A festékréteg kiszárad, repedezik, pereg, amit a zászló textílanyagának mozgása csak súlyosbít. A kiszáradt festékréteg, az alatta lévő textília és annak festetlen részei eltérő módon reagálnak a környezeti hatásokra (hő, páratartalom stb.) A textílkonzerválásban használatos anyagok hasonlítanak a festményrestaurálásban az alátámasztás ragasztásához használatos anyagokhoz. A ragasztó az alátámasztó anyagot az eredeti textíliához köti, az elvált részeket lefogja, a festménynél megakadályozza a festékréteg leválását, gátolja a szövet megsemmisülését. Az alátámasztó anyag merevítésre is alkalmas.26 A két szakma módszerei fedik egymás, de „merevítésre is alkalmas” kifejezésnél meg kell állnunk. Ami a festményrestaurálás követelménye, az a textílrestaurálásban nem elfogadható. A textíliával szemben támasztott igény az, hogy lágy legyen, a zászló szabadon mozogjon, vagyis restaurálni úgy, hogy táblaképet kapjunk, nem szabad.

Ma már az sem elfogadható, hogy a zászló megmentése érdekében az egyik oldalt eltakarjuk. Egy zászló megmentésében, illetve pontos helyrellításában restaurátorok, művészettörténészek, múzeológusok, történészek, régészek, vegyészek stb. értintettek és

90