Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Kovács Petronella: Egyiptomi fatárgyak restaurálásának problémái
Egy Ptolemaiosz kori szarkofág restaurálása A Gamhoudból előkerült koporsók sorába tartozik az a darab, melyet a Szépművészeti Múzeum a református egyház által létrehozott Biblia Múzeumnak tartós letétként adott kölcsön.10 A tárgy festett felülete nagymértékben hiányos volt. A festékréteg több helyen feltáskásodott, olyannyira, hogy rögzítésére még a múzeum raktárában sor került, mivel félő volt, hogy szállítás közben a libegő részek leperegnek.11 Egyes helyeken, ahol talán all. világháború során víz folyt a tárgyra, az ábrázolások és feliratok elmaszatolódtak. A koporsó szerkezeti elemei eltávolodtak egymástól, helyenként 2-3 centiméteres szintkülönbségek keletkeztek (1. 6. kép). A restaurálási javaslat két lehetőséget vázolt: 1. a festékréteg konzerválását, valamint a meglazult szerkezeti elemek rögzítését, 2. az előzőeken kívül a festett felületek hiányainak részleges pótlását. Tfckintettel arra, hogy a koporsó egy, a biblia világát bemutató kiállítás része, mind a Szépművészeti Múzeum, mind a református egyház képviselői egyetértettek abban, hogy a tárgyat a lehetőségekhez képest ki kell egészíteni. A vetemedett faelemeket nedvesítés után pillanatszorítókkal visszahuzattam, majd száradás után egy két helyen epoxigyantával rögzítettem. A festett felületek hiányainak pótlását ez esetben is Paraloidos kittel végeztem. A retusálás vonalkázással történt, az ismétlődő motívumok esetében a rekonstrukció szintjéig, míg ahol ez nem volt lehetséges csak a koporsó alapszínét megadva (7-8. kép). A vita tárgyát az arc kiegészítése okozta. A tisztítás során ugyanis több helyen piros festékmaradványok kerültek elő, melyek arra utaltak, hogy a koporsó arca piros volt. Ezt a feltételezést alátámasztja az is, hogy hasonló színezésű tárgy a Szépművészeti Múzeumon kívül más gyűjteményben is fellelhető. Végül az arc színének vonalkázó retussal való teljes rekonstrukciója mellett döntöttünk, mivel a kiállításon ez az egyetlen fatárgy, mely az egyiptomiak temetkezési szokásait hivatott bemutatni (9. kép). Egy császárkori koporsó fedelének restaurálása A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő koporsófedél romboid alakú, deszkákból összeállított, fejét és parókáját külön darabokból faragták, majd henger alakú csapokkal rögzítették az alaphoz. A paróka egyik szárnya régi kiegészítés volt, vállmagasságban mindkét oldalon, a mellrészen és a láb fölött szintén fából készült pótlások voltak. A festékréteg, hasonlóképpen az alapozás, a kötőanyagát szinte elvesztette, porlékonnyá vált (10. kép). Első lépésként ennek rögzítésére került sor oly módon, hogy Paraloid B 72 acetonos oldatát fújtam a felületre, majd ennek beszívódása és megkötése után ecseteléssel még egy réteg Paraloid oldatot hordtam fel. Ugyanezzel az anyaggal erősítettem meg az igen meggyengült porózus faanyagot. A szilárdítószert infúziós készülékkel juttattam a szükséges helyekre. A deszkák megerősítése után a koporsót elemeire kellett szétbontanom, hogy a vetemedett deszkákat nedvesítés, majd lassú szárítás után eredeti alakjukra lehessen visszaállítani. Az összeszerelés régi és új hengeres csapokkal történt. Bár csak a konzerválás volt a cél, a régi, fából készült szerkezeti pótlásokat - a paróka kiegészítését kivéve - új retusokkal ellátva megtartottam. A koporsófedél tetejét képező deszkák szélei szálkásan kitöredeztek, további sérülési lehetőségeket hordoztak magukban. Ezért ezeket a területeket, valamint egyes esztétikailag nagyon zavaró, az előző restaurálás kiegészítéseinek eltávolítása után láthatóvá vált lyukakat epoxigyantával kiegészítettem. A gyantába faport kevertem, majd a kikeményedett anyagra Paraloidos krétával alapoztam. A retusálást vonalkázó retussal - ahol lehetséges volt a motívumokat követően, ahol nem ott csak a kiegészítés környezetének megfelelő színnel - fedőfestékkel végeztem. Meggyőződésem, hogy ebben az esetben a kiegészítések a tárgy további életének érdekében történtek (11. kép). 50
