Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Král Éva: A pápai Esterházy-kastély XVIII. századi kápolnájának helyreállítása

használtak. Az alsó, durvább vakolatanyagban nagyobb volt a homok aránya, s a legfelső festő réteg az u.n. intonaccó sem volt olyan sima, mint a középkori falképeknél. A mi esetünkben a homokos vakolatanyag nedvszívó hatása a rastaurálási munka folyamán állandóan érződött. Az egyenetlen száradás lassította a folyamatos munkát. Az ablakos fal jobb oldali részén, a csegely figurális és ornamentális festése a tetőn keresztüli beázás következtében teljesen szétroncsolódott (1. kép). Lekopott róla a legfelső festett réteg, morzsás, szemcsés festékszemek borították a felület egy részét. Másutt a vakolat alsó rétege látszott.

A falfestmény vakolatanyaga különböző minőségű volt. Mindenütt, a mennyezetképen és az oldalfalakon is, kétféle minőségű vakolatot figyelhettünk meg. Egy finomabban eldolgozottat és egy durvább minőségűt. Az egyik vakolaton simább volt az intonaccó, másutt rusztikusabb, érdesebb hatású.

1. kép: Kápolnarészlet az ablakos fal szegélyével. Beázás okozta károsodások Photo 1. Detail of chapel, the pendentive with the window. Because of a leak it became damaged

A mennyezetkép témája Krisztus mennybemenetele. A hármas kompozícióban Krisztus és a köré csoportosuló angyal figurák láthatók. A Szentlélek és az Atya alakja a földgömbbel a munka megkezdése előtt láthatatlan volt a szürkés fekete szennyeződés alatt. Az eredeti freskóra jellemző bekarcolások nyomaiból lehetett az ábrázolások körvonalaira következtetni. A barokk korban az egyszeriben fclvakolt felületekre, giorná- tákra vitték fel a festményt. Ezek a giornáták a napi munka területét határolták be. A mi esetünkben nagyon szépen kirajzolódtak a giornáták körvonalai, amit a mennyezetkép felületére rávetítve a munka menetét teszi érzékelhetővé (1. kép). A napi vakolások te24