Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálástörténet-Etika - Morgós András: Fa műtárgyak védelme a XX. sz. elején Magyarországon

Dr. Éber László 1913 őszén a Drezdában tartott műemléki kongresszus alkalmából megismerkedett az ott alkalmazott eljárással, melyet akkor kiállításon is bemutattak /10/. Szilárdításra a drezdai műhely lenolajat használt. Az említett kiállításon elrettentő példa gyanánt nehány paraffinnal konzervált tárgyat is bemutattak.

Ezt követően Dr. Robert Bruck drezdai műegyetemi tanár - az ottani műemlékbizottság vezetője - saját költségén 1914 januárjában Budapesten járt, hogy a Drezdában már évek óta használt eljárást bemutassa /13/.

Száradó olajokkal végzett fa-kezelésekkel már korábban is találkozhatunk a nemzetközi szakirodalomban. Fatáblák hátoldalának impregnálása a XVI. századi holland festészetben az alakváltozás meggátolására gyakori (a). Szerb inkonfestőtől tudjuk, hogy a fatáblákat az alapozás előtt olajban főzték (b). Kő, vakolat vagy a fa forró olajjal történő átitatása a XVIII. századi polikróm anyagnál rögzítésre gyakori, ezért feltételezhető, hogy faszilárdítás céljára is használták/c/. Faszobrok forró lenolajban történő fürdetéséről 1900 körül olvashatunk Iái. 1926-os adatok szerint hideg gyanta-adalékok a lenolajnak különleges faszilárdító képességet kölcsönöztek/f/. A lenolaj használói 1925 körül a kínai faolajra vagy más néven tung olajra tértek át /g/.

A lenolajos és egyéb szilárdítási eljárások

Lenolajjal végzett szilárdítások nemzetközi irodalmi vonatkozásai

a. Max Doerner: Malmaterial und seine Verwendung im Bilde, Stuttgart, 1954. (lO.Auflage) 441.

b. N. Brkié: Altserbische Ikonen und ihr Bildaufbau Maltechnik (1967) 100.

c. U. Schiessl: Techniken der Fassmalerei in Barock und Rokoko Worms 1983, 120.

d. Aberle-Koller: Konservierung von Holzskulpturen, Probleme und Methoden,

herausgeben vom Institut für Österreichische Kunstforschung des Bundesdenkmalamtes, Wien 1968.

e. C.F.A. Hochheimer: Oekom.Chem.Tfechn.Haus- und Kunstbuch Tfeil 4. Leipzig

1832.104.

f. W. Bachmann: Das Imprägnieren wurmkranker Hölzer Zeitschrift für Denkmalpflege

1. 1926/27. 152.

g. Carl Jantsch: Behandlung alter wurmzerstörter Holzschnitzereien und Malereien auf

Holz Deutche Kunst und Denkmalpflege 1934. 119.

Az előzőekben említett drezdai eljárás a fa szilárdítására ún. konzerváló olajat használt. A konzerváló olaj lenolajból, Florida olajból és borostyánlakk keverékéből állt. A százalékos összetételt a konzerválandó tárgynak a károsodási foka határozta meg. Nagyon rovarrágott tárgyaknál a lenolaj százalékos aránya nagyobb. A keverék általános összetétele 80 rész lenolaj, 20 rész Florida olaj (később a Florida olaj helyett kámforolajat használtak) és 5 rész borostyánlakk volt. A keverékben a lenolajnál folyékonyabb Florida olaj a behatoló képességet fokozta és illóolaj lévén mérgező hatással is volt a rovarokra. A borostyánlakk a száradást segítette elő.

Az eljárás előnyei, hogy a használt forró lenolajos eljárásokkal szemben a drezdai eljárás hideg keverékkel impregnált. Könnyen hatolt be a féregrágta fába, nem kellett a fát megfúrni, a rovarokat és álcáikat elpusztította, hamar száradt. A konzervált, olajjal kezelt faragványt szobrászati úton ki lehetett egészíteni s az festhető és aranyozható volt.

234