Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet-Etika - Morgós András: Fa műtárgyak védelme a XX. sz. elején Magyarországon
b.) Paraffinnal végzett szilárdítások nemzetközi irodalmi vonatkozásai- Friedrich Rathgen: Die Konservierung von Altertumsfunden II. und III. Berlin 1924. (2.Aufl.) 148.-Joachim Gebser: Die Paraffinmethode, ein vorzügliches Konservierungsmittel für vor- und frühgeschichtliche Holzfunde; Der Präparator 1. (1955) 28.- David Rosen: The preservation of wood sculpture: The wax immersion method; J. Welters Art Gallery, 13/14 1. (1950/50) 45-71- Helen Comsteck:Preserving wood sculpture; Compoisseur 132 (1953) 66.- René Leféve: Altcratie bescherming en versteviging van hout; Bulletin de lTnstitut Royale Patrimoine Artistique 1. (1958). A tapasztalatok azt mutatták, hogy viasz-paraffin-gyanta keverékek olvadékával lehet csak a fát kielégítően megszilárdítani, oldószeres impregnálással szilárdítás nem érhető el. Rathgen javasolt:. „A fát kb. 50-60 °C-ra kell melegíteni és kb. 100 °C-os folyékony paraffinban kell átitatni”. 1935-től az amerikai David Rosen károsodott táblaképeket és egyéb fatárgyakat is impregnált. A szilárdító szer 25% gumi elemit (gyantabalzsam) tartalmazó méhviasz volt. Rosen két szétszedett oltárt és mintegy 30 festett fatárgyat impregnált eljárásával. A kezelési eljárást - amely számára mintegy 15001-es fűthető kádakat is készítettek - Európában a 60-as évek végéig használták. A tárgyakat a fürdőben 110 °C-on 9 rész paraffin és 1 rész méhviasz keverékében melegítették, majd hűtötték és a kádból a tárgyat kivették (Leféve). A vízzel telített ásatási faanyagok konzerválásának terén a paraffineljárás még az 1950-60-as években is elterjedt volt (Gebser). Az Endrődi-féle paraffin -japán viasz keveréket használó szilárdítás! eljárás Kísérletei során Endrődi Sebestyén feltalált egy olyan keveréket, amely praffin, valamint a ridegséget és a kristályosodást csökkentő japán viasz adalékot tartalmazott. A paraffin (C20H42- C27H56)színe fehér, áttetsző, szaga, íze nincs, kémhatása indif- fcrens, sűrűsége 0,83-0,97 g/cnr - megfelel a keményfa sűrűségének -, olvadáspontja 74-80 °C-ra emelhető. Keménysége az olvadáspontjától, valamint a hőmérséklettől függ, 300 °C-nál magasabb hőmérsékleten forr, meggyújtva eleinte kék, majd világító és kormozó lánggal ég. Éterben, kloroformban, széntetrakloridban könnyen, benzinben és terpentinben elég jól, alkoholban csak kevéssé, míg vízben egyáltalán nem oldódik. Hígított savak nem hatnak rá, lúgok nem szappanosítják el. Csak a forrpontja fölé hevítve párolog. Rathgen kisebb fatárgyak impregnálására ajánlotta a paraffint, nagyobb fatárgyakra nem tartotta alkalmasnak, mert azokon fehér kristályos réteg alakult ki, melyet egészen nem tudott eltávolítani. A közönséges paraffin 35-40 °C-on lágyul és deformálódik, ezért a paraffinnal impregnált szobrok napfény és meleg hatására hamar tönkremennek, így a tiszta paraffin nem rendelkezik az ideális szilárdítóanyag tulajdonságaival (Rathgen). A japán viaszt (cera japonica) a Rhus succedanea pörkölés után megőrölt magjából sajtolással nyerték Japánban, Kínában és Szingapúrban. A japán viasz szerepe a keverékben az, hogy megakadályozza a paraffin kikristályosodását. Endrődi a paraffin és a japán viasz megfelelő arányát kísérletekkel állapította meg. 231
