Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Anyagvizsgálat - Kriston László: Anyagvizsgálati lehetőségek a restaurátorok gyakorlatában, 2.
ANYAGVIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEK A RESTAURÁTOROK GYAKORLATÁBAN II. Kriston László Összefoglalás: A szerző rövid áttekintést ad a fototechnikai és radiográfiás vizsgálatok alkalmazásának utóbbi kct évtizedéről és ismerteti a Szépművészeti Múzeumban üzembehelyezett röntgenberendezés és infrakamera által nyújtott vizsgálati lehetőségeket. A művész restaurátorok körében talán a két leggyakrabban alkalmazott eljárás a röntgenradiográfiás és a fototechnikai vizsgálat. Ma már mindkét módszer mögött több mint két évtizedes hazai tapasztalat áll. Az. első nagyobb számú műre kiterjedő vizsgálatsor 1969-ben a Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő Leonardo által készített bronz lovasszoborral kezdődött, majd ezt követte Iscnbrant Mária gyermekével c. festményének vizsgálata. 1971-től már a Magyar Nemzeti Galéria, 1975-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátor és Konzer- vátorképző Intézete és a Keresztény Múzeum is kisebb-nagyobb rendszerességgel kért vizsgálatokat. A felsorolás ellenére a vizsgálatok alkalmazása sem számbelileg, sem a vizsgálható tárgyféleségek köre tekintetében nem érte cl a kívánatos mértéket. A restaurátorok részéről megnyilvánuló igény többnyire heves elutasítással, értetlenséggel találkozott. A főiskolai tanulmányaik alatt megismert és gyakorolt vizsgálatok elvégzésére a múzeumokban nem kaptak lehetőséget. A döntésre jogosult személyek pénz és szakember hiánnyal indokolták az elutasítást. Nézetem szerint elsősorban a rossz szemléletmódra vezethető vissza, hogy nem történtek intézkedések a vizsgálatok személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésére. Alátámasztja ezt az is, hogy a múzeumokban még akkor sem végeztek fototechnikai, illetve radiográfiás vizsgálatot, amikor egyébként a szükséges felszerelés rendelkezésükre állt. így pl. a Szépművészeti Múzeum Linhof Tfechnika fényképezőgépével gyakorlatilag minden fototechnikai vizsgálatot - beleértve az infra felvételeket is - el lehetett volna készíteni, de a Magyar Nemzeti Galéria röntgenberendezése is nagyobb figyelmet érdemelt volna. Fentiekre tekintettel kezdetben a vizsgálatok szinte kivétel nélkül az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben készültek, ahol a személyi és tárgyi feltételek mellett kellő segítőkészség is mutatkozott ahhoz, hogy a nem kifejezetten profiljukba tartozó vizsgálatokat elvégezzék. 1973-tól a Képzőművészeti Főiskolán a fizika oktatásán belül a műtárgyvizsgálat a korábbi évekhez viszonyítva összehasonlíthatatlanul nagyobb nyomatékot kapott. Ezzel egyidejűleg a hallgatók diplomamunkáik kapcsán hozzájuthattak a vizsgálatokhoz, illetve egyre nagyobb részét önállóan kellett elvégezniük. Ettől kezdve gyakorlatilag minden megvizsgált tárgyhoz fűződő tapasztalat az oktatás szerves részévé vált. Sajnálatos módon azonban nem párosult ezzel a vizsgálatok eredményeinek más területekhez - pl. a művészettörténethez - kapcsolódó hasznosítása. Ez egyébként többek között a művészettörténész-restaurátor konfliktus egyik lényeges eleme. További reményekre adhat okot a Szépművészeti Múzeumban - feltehetően az időközben bekövetkezett vezetőváltozással kapcsolatban - tapasztalható szemléletbeli változás. Erre utal pl., hogy az évekkel ezelőtt (az emlékezetes képlopás után) vásárolt röngenkészüléket 1991-ben végre sikerült működőképes állapotban hozni, és üzemeltetésének személyi feltételét is megteremteni, amennyiben az egyik munkatárs megszerez201
