Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása
Ahogy a víz és a felületaktív anyag behatolt a textil pórusaiba és kapillárisaiba, a textília oldaláról megkezdődik a szennyeződés lefeszítése. Ezt nevezi Kissa a mosás „hátsóajtó” jelenségének. Ugyanakkor a felületaktív anyag adszorbeálódik a szennyeződésen a szennyeződés oldaláról is. Apoláris szennyeződésbe a tenzid apoláris része hatol be és kezdi meg annak széttördelését. Ha a szennyeződés poláris, a tenzid poláris része elektrosztatikus erőkkel (anionos tenzid esetén), illetve hidrogén vagy dipólkötésekkel (nemionos tenzidnél) kötődik a poláris szennyeződéshez. Ha a felületaktív anyag valamilyen módon képes behatolni a szennyeződésbe, akkor azt szét is tördeli, azaz szilárd szennyeződés esetén diszpergálja, folyékony (pl. olaj) szennyeződés esetén emulgeálja. Mind a textilbe, mind az apoláris szennyeződésekbe azok a felületaktív anyagok hatolnak be a leggyorsabban, amelyek hosszú és sem elágazást sem kettőskötést nem tartalmazó hidrofób láncot tartalmaznak, mint például a normál alkil-láncú anionosok. Nem lehet azonban a hidrofób lánc túl hosszú, mert akkor nem tud a tenzid micellákat képezni. Az alkil-aril-szulfonátokban pl. legalább 10 szénatomot kell tartalmaznia a szénláncnak, hogy jó legyen a tenzid micellaképzése, 14-16 szénatom esetén a micella- képződés még mindig jó, de javul a behatolóképesség. Ugyanakkor hosszú időt igényelnek az anionos tenzidek a negatív elektromos töltésű szeny- nyeződésekbe (agyag, korom stb.) és a poláris szennyeződésekbe történő behatoláshoz, mert a tenzid és a szennyeződés hasonló töltésű részei taszítják egymást. Ugyanilyen taszító hatás lassítja az anionos tenzid bediffundálását a vízben negatív felületi töltéssel rendelkező textíliákba is. Az anionos tenzideknél a mosás „indukciós idejét” nagymértékben meghatározza a textilbe és a szennyeződésbe való behatolás ideje. A nemionos felületaktív anyagok, töltés hiányában és majdnem egyforma nagy apo- láros és poláros rész birtokában, taszítás nélkül képesek behatolni mind a textilbe, mind bármilyen típusú szennyeződésbe, különösen, ha nincs elágazás a hidrofób szénláncban. A legsokoldalúbbnak ebből a szempontból azok a nemionos tenzidek számítanak, amelyek hidrofób szénlánca 12-14 szénatomot, hidrofil része pedig kb. 10 etilénoxid egységet tartalmaz, de beváltak a 10 etilénoxid egységgel összekötött oktil-, vagy dodecil-fenol felületaktív anyagok is. b) Az indukciós idő eltelte után kezdődik meg maga a mosás. A textil oldaláról lefeszített és a felületaktív anyag által széttördelt (általában kolloid méretű) szennyeződést a tenzidmolekuláknak először fel kell emelniük, majd körül kell venniök úgy, hogy azok egymással ne állhassanak össze és mint kis kolloid részecskék vagy nagyobb aggregátumok ne ülhessenek vissza a textilre. A felületaktív anyag feladata, hogy a széttördelt szilárd szennyeződéseket diszperzióban, a folyékonyakat emulzióban tartsa, azaz a disz- perziót/emulziót stabilizálja. A mosás lényege tulajdonképpen a diszpergálás: diszperz rendszereknek nevezik az olyan anyagi rendszereket, amelyeknél egy homogén közegben nagyszámú - a közeg molekuláinál jóval nagyobb méretű - részecske van eloszlatva. A diszperz rendszereknek két fő csoportja van: a kolloid diszperz rendszerek, amelyekben a diszpcrgált részecskék mérettartománya 10 7—10"4 cm szubmikroszkópos tartomány, és a durva diszperz rendszerek, amelyekben a részecskeméret nagyobb 10‘4 cm-nél. A folyékony közegű durva diszperz rendszerek lehetnek szuszpenziók (a diszpcrgált részecske szilárd), emulziók (a diszpergált részecske folyadék) és habok (a diszpergált részecske gáz). Valamely diszperzió akkor stabilis, ha a diszpergált részecskék száma az időben nem változik, tehát nem állnak össze aggregátumokká és nem ülepednek le. Ez függ a részecskék közötti vonzó, illetve taszítóerőtől. A felületaktív anyag szerepe: csökkenti a szilárd részecskék szilárdságát és dezaggregál. A stabilizálás lényege az, hogy a tenzidek részecskék és közeg határfelületén az összetapadást gátló adszorpciós réteget hoznak 177