Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása
Az apoláris-poláris részeket tartalmazó molekulák vízoldhatósága attól függ, hogyan aránylanak egymáshoz a poláris és az apoláris részek. Fehérjéknél, pl. állati enyvnél ez arány gyakran a poláris csoportok javára, vízoldhatóságot jelent, megöregedett olajfoltnál, növényi vagy állati viaszokál, természetes gyantáknál és sok műgyantánál az apoláris részek vízoldhatatlansága lehet a meghatározó. A nagytömegű szerves, vegyesen apoláris-poláris szennyeződéseket, ugyanúgy, mint bizonyos szervetlen vegyületeket (vízoldhatatlan fémvegyületek, korróziótermékek) gyakran nem lehet mosással eltávolítani. Ezeknél különböző kémiai kezelésekre van szükség (savas, lúgos hidrolízis, enzimes lebontás, oxidáció vagy redukció), ahhoz, hogy az általában keresztkötéseket tartalmazó, nagy szerves molekula kisebb, vízoldható molekulákká széttördelődjön, illetve, hogy a szerves molekula vagy a fémvegyület vízoldhatóvá oxidálódjon vagy redukálódjon. Ezeknek a kémai kezeléseknek az alapanyag érzékenysége szab határt. c.2. Az apoláris (víztaszító) szennyeződést, pl. környezeti port, kormot vagy pigmentet poláris anyagok, pl. cukor, vagy vegyes apoláris-poláris anyagok, pl. zsír vagy fehérje, esetleg műanyagragasztó tartják a textil felületén. Ez esetben az apoláris szennyeződés nem távolítható el a poláris „beágyazó anyag” eltávolítása nélkül. Mosáskor a felsorolt kötőerőket kívánjuk megbontani a textil és a szennyeződés, illetve a szennyeződés molekulái/részecskéi között. Ha a szennyeződés molekulái közötti másodlagos kötéseket, vagy a sók ionjai közötti elsődleges kötéseket is meg tudjuk bontani, a szennyeződés valódi oldatát kapjuk. Vízoldható szennyeződések esetén gyakran elegendő a tiszta vízzel való mosás. 3. A mosóoldat anyagai 3.1. A víz 3.1.1. A víz tisztasága A víz egy körfolyamat után kerül a vízvezetékbe. A napenergia hatására a tengerek, tavak és folyók vize párolog. A hőmérséklet csökkenésével a gáz halmazállapotú víz kis cseppek formájában kondenzál, a kis cseppek aggregátumai alkotják a felhőket. Egy bizonyos csepp-méret elérése után, a víz eső vagy hó formájában visszatér a Földre és áthalad a talajon vagy újra belehullik a tengerbe, tóba, folyóba. Mivel a víz igen agresszív oldószer, a légkörön áthaladó esővíz sok légköri szennyeződést, savas és egyéb korrozív gázokat (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szén-dioxid, hidrogén-szulfid stb.) oldhat be, és magával ragadhat szilárd szemcséket, baktériumokat is. A vezetéki víz pedig, amelyet csak részben tisztítanak meg központilag, sok olyan anyagot tartalmaz, amelyet a talajból beoldott, illetve magával sodort. A talaj vízoldható sói, a növényvédőszerek, a folyókba, tavakba került mosószerek, háztartási és ipari vegyszerek, valamint baktériumok, gombaspórák mind jelen lehetnek abban a vízben, amelyet mosásra kívánunk használni. A vezetéki vízben környékenként különböző mértékben általában jelenlévő ionok részben tehát a talajból, részben a légkörből kerülnek a vízbe. Sok szennyező anyagot oldhat fel a víz magának a vízvezetéknek az anyagából is. a) Kationok a mosóoldat vizében A kationok (Ca2+, Mg2+, Na+, K+, Mn2+, Fe2+, Fe3+ stb.) jelenléte sok szempontból nem kívánatos a mosóoldatokban. Először is, minél nagyobb koncentrációban vannak jelen, annál kevesebb további fémvegyületet, azaz az adott fémiont tartalmazó szennye 160
