Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák mosása

kezetű részekből összeállított viseletét tettek már tönkre restaurátorok azzal, hogy egy darabban vízbe tették! De az is gyakori, hogy a szétszedett viseleti darabokat a méretváltozások miatt mosás után nem képesek többé összeilleszteni.

A szálasanyag fajtája alapvetően meghatározza a mosóoldat összetételét, illetve annak kémhatását. Köztudott, hogy a cellulóz-alapú szálasanyagok a savas, a fehérjea- lapúak pedig inkább a lúgos oldatokra érzékenyek. Mechanikailag meggyengült, a lebomlás valamelyik fokán álló szálasanyagok, pedig akár még semleges kémhatású vízben is hidrolízist szenvedhetnek, és tekintet nélkül eredeti kémiai felépítésükre a legenyhébb savas vagy lúgos közegre is érzékenyek lehetnek.

b) A textil fonalainak sodrata is befolyásolja, mennyire változik meg az anyag a mosás során. A lenszálak például nedvesedéskor önként „S” sodratot vesznek fel, ezért az „S” sodratú lenfonalak esetleg kissé szorosabbra sodródnak, míg a „Z” sodratúak víz hatására kilazulhatnak. Pamutfonalnál pont fordított a helyzet, „Z” sodratú pamutfonal nedvesedéskor összeugrik, „S” sodratú pamutfonal pedig fellazul.2

c) Mosás előtt gondosan meg kell vizsgálni a textil szövéstechnikáját: lazán szőtt szövetek szerkezete a mosás során eltorzulhat, sűrűn szövötteknél a fonalak mosással járó duzzadása komoly feszültségek kialakulásához vezethet. A textil víz hatására előálló méretváltozása nagymértékben függ a szövetszerkezettől.

d) Nagyon sok régészeti töredéket, kifakult, törékeny textilszövetet csak a lebomlási termékek „tartanak össze”. Kutatók mérésekkel bizonyították, hogy a múzeumi textíliák mosásakor elkerülhetetlen súlycsökkenés csak részben származik a kioldott szennyeződésekből, legalább annyira a lebomlási termékekből.3 Az ilyen textileknél számítani lehet a szövet szétesésére, a lelet megsemmisülésére. Érdemes tehát egy kis töredéken tömegmérés segítségével felmérni, milyen károkat okozhatunk a mosással a szövetszerkezetben.

Bizonyos foltok úgy távoznak el a textilről a mosás során, hogy magukkal viszik az alapanyagot is. Gyakran előfordul ez vas-, penész- vagy más foltoknál. A magyarázat az lehet, hogy ezeken a területeken a szálasanyag a vasfolt által katalizált fotooxidá- ció vagy a penész, illetve a savas vagy lúgos anyagok által okozott hidrolízis következtében eleve gyengébb, mint másutt, s a folt anyagának kioldásával a szövetszerkezet is szétesik. Megtörténhet a vízbe tett alapanyag helyi vagy teljes károsodása a textilhez kötődő szilárd szennyeződések jelenléte miatt is, ha azok a vízben helyileg savas, lúgos, oxidáló vagy redukáló oldat kialakulását okozzák. Ez is egyik oka annak, hogy a mosást mindig meg kell előznie egy megfelelően kivitelezett felületi tisztításnak, amely során a csipesszel, ecsettel vagy porszívóval eltávolítható szennyeződések eltávoznak.

e) Célszerű megmérni a textil felületi pll-ját, beleértve a porszívóval eltávolíthatatlan, erősen kötődő szennyeződésekét (foltokét) is. A nagyvárosi múzeumokban tárolt vagy kiállított textilek savasságát gyakran a légkörből megkötött kéndioxid vagy nit- rogéndioxid okozza. Erről panaszkodnak pl. a londoni múzeumok gyújteménykeze- lői, akik pH=3 alatti felületi savasságot is mértek selyemzászlókon.

A textil egyenetlen felületi savasságát vagy lúgosságát okozó, a textilszál felületén megkötött anyagok oldatot képezhetnek a vízzel és könnyen elérhetjük, hogy mosóoldat helyett sav vagy lúgoldatban áztatjuk a tisztítandó textilt. Ilyenkor adhatunk „puffereket” a mosóoldathoz.

f) Mechanikai vagy kémiai kikészítések (plisszé, nyomott bársony, cukor, zselatinbevonat stb.) kimosódhatnak a textilből, a vízérzékeny kikészítéssel ellátott textileket tehát nem lehet mosni.

155