Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Morgós András: Vízzel telítődött régészeti faanyagok konzerválása cukorral
kulamérettel) csökken. A konzerváláskor a cukor diffúziója a fa szerkezetébe lassú folyamat, a fa vastagságától függően napokig vagy hónapokig, esetleg évekig tart. Sikeres konzerváláshoz szükséges, hogy a konzerválás addig tartson, amíg a konzerválandó tárgy teljes keresztmetszetében a cukorkoncentráció kiegyenlítődik. Ez azt jelenti, hogy a faanyag minden pórusában és kapillárisában lévő vízben ugyanaz a cukorkoncentráció áll elő. Ez a folyamat határozza meg konzerválás időszükségletét. Szükséges ún. biocidok (fertőtlenítőszerek) alkalmazása mikroorganizmusok (aerob és anaerob baktériumok, algák, gombák) ellen, főként akkor, ha a konzerválás sokáig tart és szobahőmérsékleten végzik. A mikroorganizmusok a szacharózt higroszkópo- sabb monoszacharidokra bontják le, ezért ha ez a konzerválás alatt bekövetkezik, akkor a kezelt és kiszárított faanyag felülete, légnedvesség hatására ragadós és nedves lehet. A faanyag tömege többnyire az impregnálás alatt először stagnál, majd csökken és hosszú idő eltelte után növekszik. Ennek magyarázata még hiányzik. Ez esetleg egy elnyújtott ozmózis folyamattal, vagy a fa szerkezetében meglévő mikroorganizmusok aktivitásával (cukorbontásával) és ennek következtében a fa belső szerkezetében létrejövő gázképződéssel - ami a cukorfelvételt akadályozza -, vagy a faanyag kapillárisaiban a cukorbehatolást szintén akadályozó kristályképződéssel magyarázható. A konzervált faanyag gyors vagy lassú kiszárítása szintén meghatározó szerepet játszik a konzerválásban. A gyors kiszáradást el kell kerülni, mert ennek következtében repedés, deformáció, kollapszis játszódhat le. Ajánlatos a konzervált faanyag légszáradását kontrollálni és lassítani pl. homok alatti szárítással. A cukor-konzerválás súlypontjaként említettek meghatározzák a konzerválás eredményességét, sikerét. Konzerválás szacharózzal melegítés nélkül Magyarországon egyszerű, energiát jóformán nem igénylő, melegítés nélküli konzerv- álási eljárás terjedt el (1, 2, 3, 4). A faanyagot 50 g/1 koncentrációjú szacharóz oldatba merítik. A koncentráció számításakor nagyméretű fadarabok (pl. gerendák) esetén figyelembe kell venni a fát telítő vízmennyiséget is, ezt hozzá kell adni a fürdő készítéséhez felhasznált vízmennyiséghez. A koncentrációt minden 2-3 nap elteltével 50 g cukor/1 víznek megfelelő cukormennyiségek hozzáadásával növelik. 750 g/1 koncentráció elérése után 50 g/l-nek megfelelő cukormennyiségek hozzáadásakor mindig megvárják, míg az előzőleg hozzáadott cukor feloldódik. A cukoroldat végső koncentrációja 1050 g/1 víz. Az oldathoz fertőtlenítőszert (biocidot) kell adni, ami meggátolja a konzerválás kezdeti szakaszában (amíg a cukoroldat koncentrációja alacsony) a cukor esetleges lebontását. Mintegy 30% cukorkoncentráció felett a cukor már maga is konzervál, saját magát védi a baktériumok bontó hatásától. Gondoljunk pl. a lekvárokra. A konzerválás során baktériumok mindig vannak jelen. Ezek származhatnak a fából, az oldat készítéséhez használt vízből és a levegőből. A tapasztalatok alapján a leghatásosabb bio- cid a Kathon CG (a Rohm & Haas cég terméke) 0,2-0,6%-ban alkalmazva már a konzerválás indításakor. Az impregnálást a cukoroldatban addig kell folytatni, míg a faanyag teljes keresztmetszetét a cukor át nem járja, vagyis a faanyag minden részében (a külső cukoroldat által meghatározott) egyenlő cukorkoncentráció létre nem jön. Az impregnálás után a faanyag felületét vízzel le kell mosni, majd lenvászonnal betakargatni és homok alá rakva kiszárítani. Konzerválás szacharózzal melegítés mellett A vízzel telítődött, lebontódott, régészeti faanyagok konzerválása hónapokig, sőt évekig eltarthat (a méretektől függően). Az előzőben leírt eljárás nagyméretű fadarabok (pl. 128
