Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Báthy Géza: A kijevi kard restaurálása
A KIJEVI KARD RESTAURÁLÁSA Báthy Géza Összefoglalás: A X. századi, történetileg és művészileg kiemelkedő értékű kétélű egyenes viking kard ezüstlemez markolatborítását a magyar honfoglalás kori tarsolylemezekhez hasonló vagy azonos levélindás-palmettás vésett motívumok díszítik. A markolatgombot és keresztvasat borító vastag korrózió alól helyenként tausírozás nyomai csillantak ki. A minták meglétét a restaurálás előtt elkészített röntgenfelvételek igazolták. A cikk leírja és elemzi a tíz évszázad alatt létrejött különböző típusú korróziós elváltozásokat, hatásaikat a tárgyra. Ezen belül: hogyan mozdultak el a tausírozásnak az évszázadok alatt korróziós ve- gyületekkel körülnőtt nemesfém szálai. A díszítés megsértése kockázatának elkerülésére kidolgozott, hazánkban eddig csak elvétve alkalmazott restaurálási módszer teszi indokolttá közlését. A műtárgy létrejöttének, restaurálásának, a munka során nyert információknak és az alkalmazott módszernek közreadását több szakmai ok is indokolja. Ezek egyike, hogy tárgyunk nemzetközileg is jelentős, a magyar honfoglalás kor kutatása szempontjából pedig lelőhelye, eltérő stíluselemei és gazdagsága miatt egyaránt kiemelkedő értékű díszfegyver. A közlést másrészt az alkalmazott kezelési módszer indokolja. Ez hazánk restaurátori gyakorlatában nem teljesen ismeretlen, de egy hasonló dolgozat kivételével1 még nem került sor a módszer megfelelő képanyaggal történő részletes közreadására. Végül a munka során egyértelműen meghatározhatóvá vált a módszer alkalmazásának, ill. azon konkrét eseteknek köre, amikor a nemzetközi restaurátori gyakorlattal egybehangzóan egyedül az adott eljárással oldható meg a feladat: Az eredeti felületen túlburjánzó korróziótermékek mikrocsiszolásos eltávolítása, hogy az egykori gazdag tausírozás eredeti szépségében tűnhessen elő. A tárgy leírása, a restaurálás előzményei A X. századi egyenes, kétélű viking kard a régi kijevi aranykapunál 1901-ben végzett ásatások során került napvilágra.^ Magyarországon 1989-ben mutatták be más jelentős műtárgyakkal együtt a Nemzeti Múzeumban megrendezett „Kijevi aranykincsek” című kiállításon. A kard teljes hossza restaurálásra kerülésekor 81 cm.3 A penge hossza 64 cm, szélessége 4,9 cm. A markolat teljes hossza keresztvassal és gombbal együtt 16,5 cm. A keresztvas hossza 11 cm^ legnagyobb szélessége 2,6 cm. A gomb legnagyobb szélessége 7,2 cm, magassága 5 cm.4,' (1. kép) A markolatot felismerhető levélindás-palmettás díszű ezüstlemez borítja, felületén tompa sárgás ezüstszulfid fátyollal. A keresztvas és a markolatgomb vastag korróziós rétege mögül itt-ott kicsillannak a X. századi tausírozás nyomai. (4.a., 5.a., 6.a., 7.a. képek) A tárgy szakszerű restaurálására mindeddig még nem került sor. A tárgyat őrző és a kiállító intézmény között megállapodás jött létre: A Nemzeti Múzeum szakemberei restaurálják, bonják ki a tárgyat a korróziós réteg alól, a műtárgy komplex tudományos publikálását pedig a korszak elismert hazai kutatója, Dr. Fodor István végzi cl. A restaurálási javaslatot intézményeink megbízásából a kijevi aranykincsek múzeumának szakrestaurátorával, Magyar Árpáddal együttműködve készítettük el. 9
