Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Szintetikus polimerek a textildublírozásban és megerősítésben

b) Lágyítók alkalmazása Beépített lágyítók

A hosszú oldalcsoportok nemcsak a kopolimerizáció során vihetők be a polimer láncba, hanem utólag is. Ezt a módszert „ojtásos polimerizációnak" nevezzük, aminek lényege az, hogy egy kész polimer lánc aktív pontjain kezdik meg egy másik polimer monomerből történő felépítését. Míg a kopolimerizációval előállított kopolimerekben szabálytalanul, szabályosan vagy szakaszosan helyezkednek el a monomerek, az ojtásos polimerizációval a főláncot az egyik, az oldalláncokat a másik polimer adja:

~ ABBAAABBABAAAABBABBBAABB ~ szabálytalan kopolimer

~ ABABABABABABABABABABABAB ~ szabályos kopolimer

~ AAAAABBBBBBAAAAAAABBBBBB ~ szakaszos kopolimer

I

B

l

B

I

B

i

B

i

~ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ~ ojtásos polimer („ág” kopolimer) i I

B B

I I

? ?

B B

1 I

B B

Az oldalcsoportok minőségének (polaritásának) és hosszának megválasztásával a különböző üvegesedési hőmérsékletű polimerek széles skálája állítható elő.

Minthogy a lágyítás céljából bevitt csoportok kovalens kötéssel kapcsolódnak a polimer lánchoz, az így beültetett oldalláncokat „beépített lágyítóknak" nevezzük.

Nem beépített lágyítók

Ha a polimer szabad terét kis, illetve közepes méretű molekulákból álló anyag tölti ki, a láncok az adott hőmérsékleten nem képesek egymáshoz közelebb kerülni, a „szabad tér” adott. Attól függően, mennyi kitöltő anyagot - Jágyítót" tartalmaz a polimer, üvegesedési hőmérséklete különbözőképpen csökkenthető.

Az ilyen lágyító molekulái csak másodlagos kötőerőkkel kötődnek a polimerhez, ezért az (a környezeti tényezők függvényében) előbb-utóbb kivándorol a műanyag felszínére.

Nagyon sokféle lágyító ismeretes, a legközönségesebb például a víz, amely sok természetes és szintetikus polimerben Tg csökkentő szerepet lát el. Az egyik legismertebb lágyító a restaurátorok számára például a glicerin. Szintetikus polimerekben gyakran találkozunk a dibutil-ftaláttal.

Klasszikus példája a nem beépített lágyítók használatának a poli(vinil-klorid) (PVC), amelynek semmi vagy igen csekély lágyító tartalmú polimerjéből dobozokat, 70-80% lágyító tartalommal pedig esőkabátokat, műanyag zacskókat állítanak elő.

94