Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
a/3. A fizikai módszerek Bizonyos esetekben a tetőhéjazatok (pl. szalmafedés) különleges védelme is indokolt. Erre több lehetőség is kínálkozik, de fizikai-műszaki megoldás eddig csak egy. Ez a tetőhéjazat lefogása-vé- delme madárhálóval. A háló anyaga igen erős szálú, vékony, szemnagysága 2-3 cm2 nagyságnyi területet határol be. Csak egészen közelről vehető észre. Természetesen ez véd a viharkárok ellen is. Magyarországon még nem alkalmazzák. Tüdomásunk szerint a Walesi San Faggans-i Szabadtéri Néprajzi Múzeumban használják. a/4. A kémiai védelem Az ilyenfajta kivitelezés a konzerválás műveletének végrehajtását jelenti. Ennek során vízben, szerves oldószerekben, esetleg kis viszkozitású kátrány - termékekben oldott kémiai anyagokat (hatóanyag), azok kombinációit (készítmény), illetőleg utóbbiak keverékét (védőszer) juttatják a faanyag felületére és szöveteibe. A konzerváló anyag fel-, illetve bevitelének technikai megoldása szempontjából megkülönböztetünk ecsetelést, szórást, bemártást, úsztatást, áztatást és telítést. Utóbbinál a védőszer fokozott felvételét légritkítással, illetve több atmoszférás nyomás alkalmazásával érik el. Aszerint, hogy a védőszer milyen mértékben járja át a faanyagot az alábbi fokozatok különböztethetők meg. Fedőréteg (nincs behatolás), felületi védelem (a konzerváló oldat egy milliméteres mélységig sem jutott be a faanyagba), határréteg védelem (a behatolás a tíz millimétert nem éri el), mélyvédelem (a védőszer oldata 10 milliméternél mélyebben jutott a faanyagba). A hatóanyagok csoportjába tartozó vegyületek azok, melyek a baktérium-, gomba-, rovar-, vagy tűzkár elleni védekezésre alkalmasak. Manapság a szakembereket már az a cél vezérli, hogy a favédelemkor lehetőleg ne csak egy- vagy kétféle területen adjon védelmet a vegyület, illetve azok keveréke, hanem lehetőség szerint mind az abiotikus, mind pedig a biotikus területeken is maximális módon biztosítsa azt. Természetesen a múzeumi állagvédelemnél is felmerül azaz igény, hogy csak egy-, vagy kétirányú legyen a védelem. Az előbbiek figyelembevételével tárgyaljuk most az állagmegóvásban alkalmazott és a továbbiakban felhasználásra javasolt kémiai anyagokat. A védekezés jellege szerint megkülönböztethetünk:- építőanyag-védelmet,- tárgyvédelmet. Az objektumokon végrehajtott munkákat az alábbiak szerint osztályozhatjuk:- a szerves és a- szervetlen eredetű építőanyagokkal kapcsolatos védelem műveleteire. A népi építészeti gyakorlatban előforduló szerves alapú építőanyagok két nagyobb csoportja ismert:-faanyagok.: rönk, feldolgozott faválaszték (gerenda, fűrészáru, léc stb.) bontott vegyes épületfaanyag, zsindely.- Egyéb: vessző, szalma, nád, kukorica- és napraforgószár. A szervetlen eredetű építőanyagok is két csoportba tartoznak úgy mint:- ásványi alapanyagúak: kő, tégla, vályogtégla (az előbbiekből kialakított önálló és vegyes falazat) a vakolatrendszerek, a járószintek, illetve padlózatok, cserép, pala, tetőfedő anyagok,- fémek: vas, horganybádog, réz, bronz. A szerves alapanyagúaknái a fatípusúakról, a szervetlenek csoportjában pedig a fémekhez kapcsolódó munkákról kívánnék részletesebb leírást adni. 70
