Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Forrai Kornélia: Vizsgálati módszerek ismertetése egy XIV. századi olasz táblakép restaurálása kapcsán
1. kép: A XIV századi olasz táblakép restaurálás előtti állapotban (normál felvétel). The XIV century Italian panel painting before restoration (normal exposure). A röntgenképek megmutatták a fatábla eredeti illesztésének későbbi rögzítésére használt 2 db 10 cm hosszú szöget. Ezek és a keret összeállításához, használt, az átvilágítás segítségével láthatóvá tett minden szög gyári készítésű volt. Ilyeneket fedeztem fel a csúcs toldásáról készült felvételen is, amelyekről alaposabb megfigyelés után lehetett csak megállapítani, hogy a festett oldalról verték be azokat, így rögzítették az alapozott vásznat a később beépített fához. A röntgenképen található egy íves illesztési felület, amely a tábla hátoldalán nem látható. Lehetséges, hogy ez egy korábbi beavatkozás nyoma, amikor kisebbre vágták a képet. A fatoldások nem zárják ki ezt a lehetőséget. Ilyen módon alakították át a XVII. században Jacopo di Cione XIV. századi toszkán mester San Pier Maggiore számára készült oltárának hat tábláját, majd a XIX. századi restauráláskor ismét visz- szaállították a csúcsíves formát. Az íves vonal a keret faragványá- nak illesztési helye is lehetne, bár a faanyag ilyen formájú toldása igen szokatlan. A keret faragványa alatt lévő kékfesték a röntgendiffrakciós vizsgálat alapján mesterséges ultramarint és cink-oxidot tartalmaz.2 3 Agyári szögek használata és a mesterséges ultramarin kimutatása csak a fizikai vizsgálatok segítségével vált lehetségessé. Ezek ismeretében feltételezhetjük, hogy a keret nem egykorú a táblával. A festékben talált cink-oxid és a gyári szögek alkalmazásának legkorábbi ideje arra a következtetésre vezetett, hogy a keret XIX. századi. Ebben a korban több hasonló korú táblát újrakcreteztek.:, 2 A cink-oxidot 1782-től ismerik, ipari előállítása 1840-től 3 Pl. a fent említett San Pier Maggiore oltár képeit is újrakeretezték 31
