Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Anyagvizsgálat - Kriston László: Anyagvizsgálati lehetőségek a restaurátorok gyakorlatában, 1.
lyamat, természetes pigmentek esetén a keletkezés körülményei befolyásolják. Ez a hatás elsősorban a földfestékek (bólusz, zöldföldek és azok égetett változatai stb.) esetén jelentkezik, ezért röntgendiffrakciós vizsgálatukat mindig ki kell egészíteni a keresztmetszet mikroszkópos vizsgálatával. Falfestmények konzerválásának megtervezéséhez - amennyiben ún. sókivirágzások fordulnak elő - általában nem elegendő a „kivirágzott” só meghatározása, hanem azt is meg kell állapítani, hogy az milyen forrásból származik. Ilyen esetekben szintén alapvető ismeretet nyújthat a röntgendiffrakciós vizsgálat, és egyben támpontot ad a kiegészítő vizsgálatok kiválasztásához is. Vakolatok vizsgálatakor az átlagos összetétel fő komponenseinek meghatározása, azok csoportosítását könnyítheti meg. A szokásos elemanalitikai vizsgálatokhoz viszonyítva a röntgendiffrakciós vizsgálat azt is lehetővé teszi, hogy amennyiben a mészégetésnél dolomitos mészkövet dolgoztak fel, akkor a jelen lévő magnézium vegyüieteket (Mg(OH) 2, illetve MgCÜ3) is meghatározzuk. Hasonlóképpen megkülönböztethető a kalcium-karbonát kalcit és aragonit változata is. Azt azonban, hogy az aragonit milyen eredetű (tengeri kagylók vázából vagy aragonitos mészkőből származik) csak mikroszkópos vizsgálattal dönthetjük el. A vakolat homokfrakciójának az összetételére (kvarc, földpátok, csillámok stb.) vonatkozó adatok pedig a származási hely meghatározásához járulhatnak hozzá. Amennyiben tégla- vagy cserépőrlemény is előfordul töltelékanyagként a vakolatban (pl. római korból származó vakolatok), akkor a röntgendiffrakciós vizsgálat alapján azok kiégetési hőmérsékletére is következtetni tudunk. Cseréptárgyak anyagának vizsgálata két irányban is segítheti a restaurátori és régészeti munkában felmerülő kérdések megválaszolását. Azáltal, hogy a kristályos adalékokat azonosítani tudjuk, egyrészt az előállítási folyamatra, és ezen belül is elsősorban a kiégetési viszonyokra, másrészt - közvetve - az előállítás helyére következtethetünk, amennyiben bizonyos nyersanyaglelőhelyeket kizárhatunk. Erre az ad lehetőséget, hogy a különböző agyagásványok hevítés hatására különböző hőmérsékleti tartományokban elbomlanak, átalakulnak. A jelenlévő átalakulási termékekből, illetve az újonnan keletkezett anyagokból következtetni lehet a változást előidéző legmagasabb hőmérsékleti tartományra. A meghatározható tartomány szélessége részben a kiindulási anyagoktól függ, részben attól, hogy ténylegesen milyen hőmérsékleten történt a kiégetés. Általánosságban azt mondhatjuk, minél többféle agyagásvány volt a kiindulási anyagban, illetve minél alacsonyabb volt a kiégetési hőmérséklet, annál több ismeret nyerhető a vizsgálati adatokból. Példaként néhány jellegzetes agyagásvány átalakulásához köthető hőmérsékleti tartományt említek. Kaolinit csak 550 °C-os kiégetési hőmérsékletnél létezik. A kloritok 450-500 °C-ig változatlanok, magasabb hőmérsékleten jellegzetes szerkezeti változáson mennek át, 700 °C fölött nem észlelhetők a diffraktogramon. A csillámok 550 °C, illetve 9(X) °C környékén változnak jelentősen. Kalcium-karbonát, illetve dolomit tartalmú nyersanyagok esetén 800 °C fölött gehlenit, illetve di- opszid és gehlenit megjelenését lehet észlelni. 1000 °C fölötti kiégetési hőmérsékletnél az agyagtárgyak jellemző kristályos komponense a mullit, magas kalciumtartalomnál az anortit és gehlenit. Végül a fémtárgyakkal kapcsolatos vizsgálatokat említem. Annak ellenére, hogy a fémek és ötvözeteik egy része különösebb nehézség nélkül azonosítható röntgendiffrakciós vizsgálattal, nem alkalmazzák ilyen célra, mivel a restaurátori gyakorlatban felmerülő kérdésekre általában nem ad választ. Más a helyzet viszont a fémek korróziós termékeivel kapcsolatban. Az egyik leggyakoribb fémötvözet a bronz esetén pl. az antlerit a korróziós zóna erős savasságára, a chalcanit (CuSC >4 ■ 5H2O) nagyértékű SO2 légszennyeződésre utal. Régészeti tárgyakon, sós, szikes talajban atacamit (Cu(OH)3C1), paratacamit (CuCl2 • 3Cu(OH)2), calumetit (Cu(OH)Cl2 • 2H2O), nedves, karbonátos közegben pedig azurit (2CuCC>3 ■ Cu(OH)2) és malachit (Q1CO3 • Cu(OH)2) rétegek várhatók. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a röntgendiffrakciós vizsgálat a restaurátori munkában felmerülő kérdések széles skálájának megválaszolására alkalmas, főként az elemanalitikai vagy egyéb vizsgálatokkal csak meglehetősen bonyolult módon megkülönböztethető, azonos kémiai összetételű, de eltérő kristályszerkezetű anyagok meghatározásával. Térmészetesen a felsoroltakon 135
