Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Anyagvizsgálat - Kriston László: Anyagvizsgálati lehetőségek a restaurátorok gyakorlatában, 1.
ANYAGVIZSGÁLATI LEHETŐSÉGEK A RESTAURÁTOROK GYAKORLATÁBAN I. Kriston László Összefoglalás: A restaurálási munka színvonalának emeléséhez, valamint bizonyos művészettörténeti kérdések eldöntéséhez ma már elengedhetetlen a fizikai-kémiai vizsgálómódszerek alkalmazása. A cikk ezek közül a röntgendiffrakciós eljárást tárgyalja. Gyakorlati példákon keresztül mutatja be a módszer széles körű alkalmazásának lehetőségeit, s azokat a területeket, ahol a módszer a korábbi kémiai vizsgálatokhoz viszonyítva új ismeretek megszerzésére is lehetőséget ad. Az utóbbi években a főiskolai oktatás keretében gyakorlatilag minden fontos anyagvizsgálati eljárásról kielégítő tájékoztatást kaptak a hallgatók. A korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt azoknak a diákoknak a száma, akik nemcsak hallottak, tanultak a vizsgálatokról, hanem diploma- munkáik készítése során tényleges kapcsolatba kerültek ezen vizsgálatok bizonyos típusaival. Kétségkívül így előnyben vannak a korábban végzettekkel szemben, akik még nem szerezhettek a főiskolai tanulmányaik során ilyen jellegű ismereteket. Meggyőződésem, hogy közöttük is egyre nagyobb számban lesznek, akik nemcsak hallották, hanem meggyőződéssel vallják is, hogy a tárgy konzerválásán, restaurálásán kívül a tárgyban rejlő valamennyi lényeges ismeretet is fel kell tárniuk, részben azért, hogy a restaurálási folyamatot megalapozottan tudják megtervezni, részben azért, hogy tényanyagot szolgáltassanak a művészettörténeti, ipartörténeti stb. kutatásokhoz. Szeretném hinni, hogy egyszer valóságosan is kötelessége lesz ez minden restaurátornak, és azért az ő kötelességük, mert képzésük, tanulmányaik révén a tárgy anyagára és azok vizsgálatára vonatkozóan nekik van, illetve nekik kellene hogy legyen a legátfogóbb ismeretük. A következőkben a restaurátori munkában nélkülözhetetlen vizsgálatok közül a röntgendiffrakciós eljárás tényleges használhatóságát és korlátáit szeretném gyakorlati példák során - az elméleti fejtegetések mellőzésével - bemutatni. Elsősorban a figyelmet szeretném felkelteni, valamint tájékoztatást adni arról, hogy mit lehet meghatározni a röntgendiffrakciós vizsgálattal, és a vizsgálatok hogyan kapcsolódnak más vizsgálatok eredményeihez, mit célszerű vizsgálni, és milyen kérdésekre kaphatunk választ. A röntgensugár és a kristályos anyagok kölcsönhatásának eredményeképpen, a kristályrácsra jellemző elhajlási kép jön létre. Minthogy minden kristályos anyag elemi cellája más és más, így elvileg az elhajlási kép alapján az anyagok azonosíthatók. A leggyakrabban éppen ilyen célból alkalmazzuk a röntgendiffrakciós eljárást: a vizsgált anyag kristályos fázisainak minőségi (kvalitatív) és mennyiségi (kvantitatív) meghatározására. (Térmészetesen az elemi cellák változása, és így közvetve a kiváltó okok is vizsgálhatók, de erre - legalábbis az eddigi gyakorlatot figyelembe véve - nagyon ritkán kerül sor.) A restaurátorok gyakorlatában előforduló anyagok széles köre vizsgálható röntgendiffrakciós eljárással, és a vizsgálat segítségével megválaszolható kérdések is tág határok között változnak. A hazai vizsgálati gyakorlatban ez ideig a festett tárgyak szerepeltek legnagyobb számban, és a kérdés többnyire a festékrétegre vonatkozott. Jelenlegi ismereteink és tapasztalataink szerint a kötőanyagokat általában nem, a pigmenteket és töltőanyagokat azonban több-kevesebb sikerrel, változó megbízhatósággal azonosítani tudjuk. A bizonytalan megfogalmazás arra utal, hogy természetesen a röntgendiffrakciós módszernek is - mint minden módszernek - megvannak a maga korlátái. Alkalmazhatósága függ a vizsgálandó anyag jellegétől (kristályos, amorf, röntgenamorf) és mennyiségétől. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a vizsgálat eredményeiből levonható következtetés megbízhatósága döntő mértékben a mintavételtől is függ. Minthogy a vizsgálati anyag mennyisége általában csekély (0,1 mg-nál kevesebb), elengedhetetlenül fontos az előzetes mikroszkópos vizsgálat. Festékrétegek esetén különösen lényeges mikroszkóp alatt ellenőrizni, hogy a minta csak 133
